Bővebb ismertető
Az egyre árnyaltabbá váló válságirodalom új, különleges darabját tartja kezében az olvasó. A magyar szellemi élet tíz kiemelkedő alakja szólal meg Erdélyi András interjúkötetében, tíz olyan személyiség, akinek mondandóját évtizedek óta nemcsak a szűkebb szakma, de a tágabb hazai közvélemény is számon tartja. Némi önkényes kategorizálással két csoportra oszthatók a kötetben megszólaló interjúalanyok. Az egyikbe tartoznak azok, akik erős spirituális indíttatással közelítenek a valóság értelmezéséhez (Bagdy Emőke, Illésy János, Oberfrank Ferenc, Korzenszky Richárd), míg a másikba, akik fordított utat járnak be: a "száraz" tényekből kiindulva jutnak el mély, morális üzeneteket hordozó végkövetkeztetéseikhez (Petschnig Mária Zita, Kéri László, Bihari Mihály, Bod Péter Ákos, Heller Ágnes, Lévay Miklós).
A kétféle értelmezés valahol félúton találkozik, és az a tény, hogy az ellentétes nézeteket képviselő vitatkozó felek kilépnének megszokott szerepeikből, és ezzel a gesztussal lehetőséget adnának a szintéziskeresésre, egyszerűbben szólva: az értelmes párbeszédre.
A "Krízis és katarzis" című kötet kiindulópontja a világgazdasági válság, ám a mélyinterjúkban jóval több szó esik erkölcsi és értékválságról, a "megfáradt európai társadalomról", a "fogyasztói konzumkultúra", és a "gondolatok nélküli tömegdemokrácia" veszélyeiről.