Külgazdaság 1990/5 [antikvár]

Májusi számunkban a választások után létrejött új legitim kormány örökségével, az egypárti kormányok hagyatékával foglalkozunk. Az elmúlt évek ellentmondásos folyamatait neves szerzők különféle szempontokból és értékítéletek alapján minősítik eredménytelennek. Az okok taglalása pedig arra utal, hogy a választási ígéretek ellenére a kilábalás igen nehéz és elhúzódó lesz, mert az új kormányzat mozgástere (is) behatárolt, a részérdekek pedig ellenállnak amint nem pusztán az általánosságok szintjén van szó a piacról. Dezséri Kálmán Magyarországnak sok illúzióval is átszőtt nyugat-európai csatlakozásának dilemmáit elemzi, ami kétségkívül az új gazdaságpolitika egyik súlyponti kérdése lesz. Kozma Ferenc elméleti cikke az erősödő nemzetközi munkamegosztás fontos népgazdasági és stratégiai összefüggéseire (és veszélyeire) emlékeztet, míg Hunya Gábor kitekintése arra a kérdésre keresi a választ: tartalmi vonásai alapján minek is nevezzük a keleti szomszédunknál végbemenő, sokszor áttekinthetetlenül kavargó politikai-gazdasági átalakulás folyamatát.