Kultúra és rendszerváltás [antikvár]

Tizenegy diplomás kultúraközvetítő szakember tanulmányait olvashatják e kötetben. Országszerte több helyen (főiskolák, egyetemek kihelyezett tagozatain, vagy önálló intézmények szervezésében) működnek különféle felsőfokú képző- és továbbképző szakmai iskolák. A több mint négy éve alakult KKDSZ Szakképzési Akadémia és Műhely tanfolyamain az elmúlt években kétszáznál is több, különböző szakmában dolgozó kultúraközvetítő szakembert képeztünk korszerű tananyaggal, szigorúan nonprofit alapon működtetve az iskolát. Azt vállaltuk, hogy a kulturális menedzseri munkát végző kollégáink számára nyújtunk korszerű ismereteket. Azt gondoltuk, hogy helyénvaló, ha a szakszervezetben, a KKDSZ-ben, segítségükkel tanulhatnak kollégáink egymástól, s a felkért előadó barátainktól. Nem régen elhunyt kedves barátunk, tanárunk, kollégánk Heleszta Sándor mondta, hogy az iskola egyik legfontosabb feladata az oktatáson kívül az egymástól földrajzilag is távol élő, dolgozó kollégák szakmai kapcsolatteremtésének segítése. Ennek tudatában dolgozunk. A könyvtáros, a tanár, a múzeumi szakember és a népművelő kollégák jól megfértek a tömegkommunikáció különféle intézményeiben és a különböző alapítványoknál dolgozókkal, egymást segítve tanulták, tanulják a kultúrafinanszírozás és a kulturális piac olykor gyors, nem ritkán kiszámíthatatlan változásait, a kulturális marketing lehetőségeit. A könyvtárakban, a múzeumokban és a művelődési házakban dolgozó beosztott munkatársak és kulturális menedzserek számára egyre nagyobb és nehezebb feladatot jelent a különböző feltételekkel és elvárásokkal rendelkező településeken az ott élő és működő kulturális, közösségi tevékenységek segítése, egy-egy könyvtár, intézmény megőrzése. A fennmaradáshoz, a működőképesség megtartásához ma már kevés a szaktudás és az ügyszeretet, egyre inkább a piacgazdaság szabályait is ismerő, a kulturális piac lehetőségeivel élni tudó szakembert vár, és igényel a kistelepülés és a nagyváros kulturális intézménye egyaránt. Régi közhely, hogy a közművelődés különböző területén dolgozó kollégáink nem szeretnek írni, vannak, akik elnézően, vagy ironikus éllel mondják is, hogy verbális szakma a miénk. Talán ez lehet az egyik oka, hogy nagyon kevés igényes, közművelődéssel foglalkozó írás jelenik meg; valószínűleg szerény írásbeliségünk is hozzájárul ahhoz, hogy szakmai presztízsünk nehezen változik.