Magna Hungaria és a Liber Censuum [antikvár]

A mult év tavaszán azzal a megbízatással küldettem Rómába, hogy a római gyűjteményekben, legelsősorban pedig a Vatikáni Levéltárban és - Könyvtárban keressem a keleten maradt, vagy tőlünk elsodródott magyar véreink nyomait. Természetesen egyik főcélomnak tekintettem, hogy az uralvidéki baskir-magyarságra vonatkozó emlékekre a legnagyobb gondot fordítsam, hiszen velük már több kisebb-nagyobb munkában foglalkoztam. S milyen nagy volt meglepetésem, mikor a Vatikáni Levéltár indextermébe lépve, mindjárt az első percekben az első cím, amelyen megakadt a szemem: egy eddig ismeretlen Julianus-kútfő volt. (Arm. XXXV. t. 18.) Hetek múlva, amikor a Vatikáni Könyvtár kézirati osztályán kezdtem dolgozni, kapásból kézbe vettem egy testes index-kötetet; az magától szétnyílt, és azon a helyen ismét egy addig ismeretlen Julianus-kútfő tünt szemembe (a Ms. Vat. Lat. 6223-ban). Ez a két véletlen eset sarkalt arra, hogy most már valóban tüzetesen tanulmányozzam azt a kérdést, hány kézirati példánya van tulajdonképpen a Julianus útjáról szóló Richardus-féle leírásnak, milyen eredetűek és mikoriak azok, ki a szerzőjük, mi volt a kéziratok sorsa, stb. Mindenek előtt pedig: melyik az eredetinek tekintendő példány, mert csak ennek ismeretében tudjuk a hős szerzetes útvonalát véglegesen és tökéletes biztossággal megrajzolni.