Magyar gazdaságtörténet 1848-ig [antikvár]

A feudalizmus a történeti fejlődés egyik gazdasági-társadalmi alapformációja. A feudális viszonyok alapját a földnek a feudális kor alapvető termelőeszközének, mint az adott állapotban mindent magába foglaló munkafeltételnek tulajdonviszonyai alkották. A feudális földtulajdon egyik sajátossága, hogy csak az uralkodóosztály tagjai szerezhetik meg, a társadalom többi osztálya egyetemlegesen ki van zárva a földtulajdonból. Az uralkodóosztályhoz tartozás és a földtulajdonnal rendelkezés egymás feltételei: csak az uralkodóosztály tagjainak lehet földtulajdona s csak az tartozik a kiváltságosok közé, aki földtulajdonnal bír. A feudális földtulajdon másik sajátossága a kettős birtoklás. A földtulajdonos földesúr ugyanis csak a föld egy részén - a későbbi allodiumon - gazdálkodott önmaga, a többit szétosztotta a jobbágyok között, akik azon önálló gazdálkodást folytattak. a közvetlen termelők tehát ténylegesen használják, birtokolják a földet, de - az uralkodóosztály monopóliuma következtében - tulajdonjoguk nincs felette. Tulajdon és birtoklás tehát mint osztályjellegű kategóriák válnak széjjel. Az uralkodóosztály tulajdonjoga a közvetlen termelőktől szedett feudális járadékon (földjáradékon) keresztül realizálódott, ebben jutott kifejezésre a feudális kizsákmányolás.