Magyar iparfejlődés 1790-1848 [antikvár]

A magyar ipar 1848 előtti fejlődésének vizsgálatát a magyar történetírás mindeddig elhanyagolta, úgyhogy a kutatónak teljesen töretlen úton kell járnia. Horváth Mihály óta ugyanis a történészek ezzel a kérdéssé] nem foglalkoztak, minthogy Futó Mihály kompilációját, amely lélektelen adathalmaz, nem tekinthetjük történeti munkának. Nem véletlen, hogy éppen Horváth Mihály foglalkozott az ipar és kereskedés fejlődésének történetével, amint nem véletlen az sem, hogy a kiegyezés korának polgári történészei is, az ellenforradalom korszakának kutatói is elhanyagolták ennek a kérdésnek a vizsgálatát. Horváth Mihály a reformkorszakban írta pályadíjnyertes művét. Abban az időszakban, amikor a gyarmati függéssel súlyosbított feudalizmus válsága folytán a tőkés gazdálkodásra való áttérés és ezzel kapcsolatban a polgári átalakulás szükségszerű volt ahhoz, hogy a feudalizmuson belül pusztulásra ítélt középnemesség fennmaradhasson. Így tehát bizonyos korlátok között érdeke volt a középnemességnek a Habsburg elnyomás, a gyarmati függés elleni harc és a feudalizmusnak bizonyos mértékű felszámolása, terményei elhelyezése végett az ipar fejlődése. A kiegyezést a burzsoáziával szövetséges nagybirtokosság kötötte meg a nagybirtokosság vezetése alatt. A politikai vezetőszerep az egész dualisztikus korszakban a nagybirtokosságé maradt. A kiegyezési törvényhozás biztosította a magyar uralkodóosztálynak a parasztság és az ipari munkásság zavartalan kizsákmányolását, ezenfelül a nemzetiségek elnyomását is. Mindezek fejében a politikai vezetőréteg hozzájárult a Habsburgok egyéb országaitól való politikai és gazdasági függésünk további fenntartásához és külső vonatkozásban lelkesen támogatta a Habsburg monarchia külpolitikáját. Befelé pedig gondosan ügyelt a nagybirtokosság érdekeit szolgáló feudális maradványoknak, elsősorban magának a nagybirtoknak konzerválására. A kiegyezés korszakának történetírói éppen az uralkodóosztály érdekeinek szolgálatában nem bolygatták a tőkés fejlődés előfeltételei vizsgálatának kérdését, hogy ne legyenek kénytelenek leleplezni a gyarmati gazdaságpolitika tényeit a maguk valóságában és ne kelljen rámutatniok a feudalizmusnak és a feudális maradványoknak fejlődést gátló hatásaira. Ügy kerülték meg a kérdést, hogy a nemesség nyakába varrták a felelősséget a gyarmati kizsákmányolás letagadhatatlan tényeiért.