Magyarország gazdasági-társadalmi fejlettségének megítélése nemzetközi rangsorok alapján [antikvár]

A magyar gazdaság és társadalom jelenlegi helyzete, problémái különösen időszerűvé teszik, hogy felmérjük fejlettségünket, valamint a rólunk alkotott nemzetközi megítélést. Ezt kiadványunkban széleskörűen bemutatjuk, és egyúttal utalunk arra, hogy ez a helyzet a következő hónapokban tovább fog változni, és akár egyre kedvezőbb helyzetbe kerülhetünk. A még sok meglepetést is okozható pénzügyi és gazdasági világválság erősíti annak fontosságát, hogy minél szélesebb körben megismerjük a Magyarországgal szembeni új kihívásokat. Az ECOSTAT az eltelt egy évtized alatt állandó kutatási témaként kezeli közép- és hosszú távú fejlődésünk lehetőségeit. Ezt példázzák a „Belépés a XXI. századba", az „Irány az Európai Unió" és a „Magyarország 2010-2015-ben" című kutatási és konferenciasorozataink is. Nagy kihívások előtt állunk, és ehhez nélkülözhetetlen lehetséges felzárkózási pályáink megismerése, a stratégiai forgatókönyvek elkészítése. Konferenciánkkal e fontos témákban szeretnénk előrehaladni és közös társadalmi gondolkodási folyamatot folytatni. Belyó Pál az ECOSTAT főigazgatója cs Népszava, a maga 135 évével, ismét csak úgy döntött: előre tekint. Mint ahogy tette ezt a múltban is, már persze, amikor tehette. Most teheti. Igaz, az sem lenne felesleges, ha kicsit a múltba révednénk. Például, hogy mit hozott számunkra az elmúlt húsz esztendő. Hogy a rendszerváltás éveiből mennyi volt a csalódás és mennyi az öröm. Nem lenne felesleges kirándulás ez sem. Hogy, példának okáért, tanuljunk a hibáinkból. Hogy egyszer végre ne kövessük el ugyanazokat a ballépéseket. Mondom, ez sem lett volna hiábavaló törekvés. Illetve: éppenséggel lehetett volna hiábavaló, de azért nem minden tanulság nélküli. Ám nem ezt az utat választottuk. Úgy határoztunk tehát, hogy újra előre nézünk. És arról beszélünk, arról gondolkodunk, hogy a váratlan és várt változások közepette milyen jövő előtt állunk. A múltból indulunk persze, de a jövőbe érkezünk. Jövőnk lesz, mindenképpen, de hogy milyen, az nagy mértékben függ tőlünk is. Illetve: függ tőlünk, hogy az objektív külső körülményeket, hogyan próbáljuk a saját szubjektumunkkal átszőni. Hogyan tudjuk saját tehetségünkkel, elkötelezettségünkkel, felkészültségünkkel a megfelelő pályára irányítani. Most tizenkét évre tekintünk előre. Mondhatják: látjuk-e egyáltalán a következő esztendőt? Őszintén szólva nem tudom, hogy látjuk-e. De egy 135 éves lap bölcsességében azért mégiscsak lehet hinni...