Maradj velem! Tartsd a sort! [antikvár]

Birkózó pályafutásom befejezése után kerestem a helyem, mi az, ami igazán megfelelne nekem az életben. Olyan munkára vágytam, ahol kiteljesedhetek, ami jól, nagyon jól fizet, és mellette lehetőleg legyen sok szabadidőm is, mert én szabadnak születtem. Úgy gondoltam, hogy elég nyitott és elég okos vagyok, kész a változtatásra, változásra. A nagy nyitottságomban semmi sem tetszett, semmi sem felelt meg nekem. Közben persze még mindig akartam a gazdag, minőségi életet. Egyik este moziból kifelé jövet megszólított egy mély hangú, határozott férfi. Megfordultam és az Adolf állt ott. Már ekkor felnéztem rá, bár ebben a helyzetben ezt akkor még csak a magasságkülönbség okozta. Csodálkoztam, mert addig csak felszínesen ismertük egymást, ám még egy beszélgetésre is meginvitált. Miért akar egy ilyen sikeres ügyvéd, tévés, rádiós sztár velem beszélni? A kíváncsiságomtól hajtva elfogadtam a meghívást. Az egók találkoztak. Neki is és nekem is óriási egónk van, annyi különbséggel, hogy ezt ő akkor már tudta kezelni, ha kellett zsebre rakni. Ezt és még rengeteg mindent tanultam tőle azóta. Életem legjobb döntése volt, hogy elmentem arra a megbeszélésre. Az Adolf a mentorom lett, és mind a mai napig együtt dolgozunk, immár több, mint öt éve. Ő lett nekem Morfeusz, aki megmutatta milyen mély a nyúl ürege.