Bővebb ismertető
Aki a trieri Codex Egbertiből származó borítóképet közelebbről szemügyre veszi, felfedezheti, hogy Jézus a mellette álló kísérő lábára lép, mintha rendre akarná utasítani. A kép a vámszedő Máté bibliai elhívását ábrázolja, amely ellen a kísérő apostol szemmel láthatóan tiltakozni akart. Jézus azonban feltételezte az elhívottról az alapvető jóságot, aki nem okozott csalódást. Az a rokonszenv, amelyet Máté kivívott, végül is a vám- és pénzügyőrök védőszentjévé tette.
E jelenet szemlélése volt az, amely jelen képdokumentáció tervéhez hozzájárult. A siegburgi Szövetségi Pénzügyi Akadémián tett látogatás alkalmával megállapítottam az ottani „adómúzeumban", hogy egy sor további figyelemre méltó ábrázolás létezik a vámos-elhívásról. Rögtön felmerült mindenféle kérdés: mióta és miért foglalkoztak festők, szobrászok és rézmetszők éppen ezzel a képmotívummal? Hány ilyen mestermű létezhet és hol találhatók? Milyen rangot foglaltak el annak idején a művészetben? Milyen pénzügy- és művelődéstörténeti háttérben keletkeztek? És mi a helyzet az alapul szolgáló bibliai „történettel"? Hol történt az elhívás? Mit mondanak az eredeti szövegek az akkori „vámszedőkről és bűnösökről"? Mit mesélnek a legendák a vámos-apostol életéről és haláláról? Hogyan keletkezett a széles körben elterjedt, felekezetektől független Máté-tisztelet? Mikor és hogyan keletkezett a hivatás védnökség?
Dr. Alfons Pausch kollégánk ezeknek a kérdéseknek járt utána szívvel-lélekkel, felesége, Jutta Pausch asszony segítségével. Többéves kutatómunkájuk során idevonatkozó képanyagok meglepő bőségét kutatták fel bel- és külföldi templomokban, levéltárakban, múzeumokban és könyvtárakban, amelyet itt most példázatszerű válogatásban mutatnak be és szakértő módon ismertetnek. Kötelezettségvállalásukban személyes hitvallás tükröződik, amely anélkül gondolkodtat el, hogy tolakodó lenne.