Médiagazdaságtan [antikvár]

Médiagazdaságtant pontosan tíz éve kezdtem el tanítani a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Egy kisebb hallgatói csoport vette föl a választhatóként meghirdetett tárgyat, amiről addig itthon sem ők, sem mások nem hallottak sokat. A nyolcvanas évek végén fordult az érdeklődésem a világszerte éppen formálódóban lévő tudományág felé, s a médiagazdaságtant - amint az oktatásban 1993 tavaszán kiderült - a hallgatók is érdekesnek találták. Innentől kezdve - mondhatni - nem volt megállás. 1995 tavaszán jelent meg először Médiagazdaságtan 1. címmel egy szerény kis kötetem, amelyben megkíséreltem a témát bevezető jelleggel tárgyalni. Az volt a célom, hogy ne csak a média iránt érdeklődő egyetemi hallgatók, hanem a szélesebb értelemben vett szakmai nagyközönség számára is érthető könyvet írjak a média gazdaságtanáról, ami egyébként tartalmát tekintve a médiatermékek piacainak leírása és az e piacokon érvényesülő sajátos törvényszerűségek feltárása. Végül is nem bántam meg, hogy ezt a meglehetősen ambiciózus célt tűztem magam elé, hisz mind a Médiagazdaságtan 1., mind a folytatásaként két évvel később megjelent, majd 1998-ban újra kiadott Médiagazdaságtan 1-2. eladási statisztikái azt bizonyították, hogy a téma iránt jelentős az érdeklődés a klasszikus felsőoktatás körein kívül is. Régi igazság, hogy egy tankönyvet vagy monográfiát soha nem lehet befejezni, legfeljebb pontot lehet és kell tenni az utolsó mondat végére. Hatványozottan áll ez a médiagazdaságtan tudományágra is: a szemünk előtt zajlik a média úgynevezett digitális forradalma, épül ki az információs társadalom, jelennek meg az új termékek és szolgáltatások a piacon, izmosodnak meg öt-tíz éve még nem is létező ágazatok. Eközben megkérdőjeleződnek megrendíthetetlennek hitt sarokigazságok, s fantasztikusnak tűnő előrejelzések születnek a fogyasztói viselkedés változásáról, a termelés-szolgáltatás radikális átalakulásáról.