Bővebb ismertető
Előszó
Ennek a könyvnek az a célja, hogy rávilágítson, miként működik a médiarendszer az Egyesült Államokban, és hogy megalapozza az állampolgárok aktívabb szerepvállalását abban a szakpolitika-alkotásban, amire ez a rendszer épül. Az a tény, hogy a médiarendszer, valamint az azt létrehozó, illetve fenntartó szakpolitika-alkotás folyamata egyaránt a nagyvállalatok uralma alatt áll, komoly problémákhoz vezet a demokrácia működésében és egy egészséges kultúrában. Demokráciánk siralmas állapota több tényezőre vezethető vissza, ezek közül azonban a média mindenképpen kulcsfontosságú. Tekintve, hogy az amerikai médiarendszer mennyire csapnivalóan számol be a nemzetet érintő, létfontosságú társadalmi kérdésekről, nehezen elképzelhető, hogy ezeken a területeken komolyabb javulás álljon be. A probléma demokratikus megoldásának növelnie kell a nyilvánosság tájékozottságon alapuló részvételét a médiapolitika alakításában. A nagyvállalati médiahatalmasságok és politikus bábjaik ellenzik ezt a lehetőséget, mert tudják, ha az emberek megértik, hogy a médiarendszer nem egy természeti törvény eredője, hanem kifejezett közpolitikák eredménye, akkor valószínűleg reformokat fognak követelni. Ebben a könyvben az Egyesült Államokra fogok összpontosítani főleg gyakorlati megfontolásokból, és mert adott médiapolitikai problémák általában egy nemzetre terjednek ki. Egy ehhez hasonló könyvnek ki kellene térnie az Egyesült Államoknak a globális médiarendszerben betöltött szerepére, azonban ez a téma olyan terjedelmes, hogy tárgyalása önmagában is könyvhosszúságúra nyúlna.
A médiát nyolc olyan mítosz övezi az Egyesült Államokban, melyek ideológiailag támogatják, illetve biztosítják a médiapolitikai vitákban kialakult nagyvállalati-bennfentes hegemóniát, valamint a nyilvánosság ebből történő kizárását. A könyv ezeknek a mítoszoknak szentel figyelmet, ugyanis ha továbbra is fennmaradnak, a demokratikus médiapolitika-alkotás ügyét gyengítik, talán el is lehetetlenítik. Az első mítosz, hogy a média nem nagyon fontos - a valóságot csak visszatükrözi, de nem befolyásolja azt. A média valójában saját jogán társadalmi erő, és nem csak más erők visszatükröződése. Ezek komplex, gyakran nehezen kibogozható kapcsolatban állnak egymással, mert a média annyira beleszövődött életünk anyagába. Itt érdemes megjegyezni, hogy pontosan akkor tünt fel az az érv, miszerint a média csekély vagy nulla társadalmi hatással bír, amikor a kereskedelmi érdekek a 20. század közepén hosszú távra bebiztosították a médiaágazatok feletti kontrolijukat.