Milyen EU-ba érkezünk? [antikvár]

A jelek szerint rohamléptekben közelít felénk is az idő, amikor végképp érvényét veszti az a szemlélet, miszerint az EU: az "külpolitika", és leginkább csak azokat kell, hogy érdekelje, akik amúgy is fertőzöttjei a nemzetközi politikai ügyek követésének. Valójában az uniós tagsághoz közelítve - s aztán majd a taggá válással még inkább- az EU-ügyek nagy része egyre jobban "belpolitikát" is fog jelenteni. Egy új EU-rendelet például a vágóhídra szánt haszonállatok szállítási feltételeiről a jogszabály hatálybahelyezése után ugyanúgy kötelező lesz a kiskőrösi gazdára, mint francia vagy dán kollégáira. Magyar törvénnyé is válik egyúttal.Ugyanez igaz arra is, vajon kell-e, szükséges-e foglalkoznunk azzal, mit is mondanak, miként is változnak az Európai Unió alapszerződései? Az EU ugyanis nem egyszerűen egy újabb nemzetközi szervezet, amivel hamarosan valamilyen szerződéses megállapodást kötünk, mint az tettük az OECD, az EBESZ vagy akár a NATO esetében. Az EU valahol egyre inkább úgy viselkedik, úgy él, a működését meghatározó szabályok folytán úgy funkcionál, mint egy ország. S mi ennek az országnak leszünk hamarosan a részesei. Amelynek tehát az alapító dokumentumai sok esetben közel olyan súllyal bírnak majd jogi, gazdasági és sok szempontból politikai életünkre is, mint mondjuk a saját alkotmányunk. Még akkor is, ha az EU-alapszerződéseket mai formájukban egyelőre - joggal - nem tekintik "EU-alkotmánynak".