Mit ér a siker, ha magyar? [antikvár]

ELŐSZÓ Elhatároztuk, hogy a környezetük, felügyeleti szervük által sikeresnek ítélt felső vezetőket megkérdezzük arról, miként látják ők a saját sikerességük lényegét, összetevőit, meghatározó tényezőit és feltételeit? Az Országos Vezetőképző Központ kutatási tevékenységében a nyolcvanas évek folyamán középponti helyet foglal el az eredményes vállalati működés objektív és szubjektív feltételeinek a vizsgálata. Az ezzel összefüggő főbb témakörök: a szocialista vállalat stratégiai tervezése és vezetése, a vállalatok külső és belső kapcsolati rendszerének a szervezése, a vállalatvezetői életutak alakulása. A vállalati felső vezetők sikerességének jellemzőire és tényezőire irányuló, 1983-ban elkezdett kutatásunk mindhárom említett, kiemelt kutatási témakörrel tartalmi, logikai kapcsolatban van. Ez többek között a kutató csoport összetételében is tükröződik, hiszen a csoport tagjai több szakterületen mozognak otthonosan, s az 0 VK több szervezeti egységét képviselik. A munka indításakor úgy:teltük meg, hogy a vállalati önállóság növekedésével mind nagyobb szerepe lesz a vezetői rátermettségnek, az alapos szakmai, vezetési módszerbeli felkészültségnek, valamint az emberi tényezővel helyesen számot vető magatartásnak. Mindezek konkrét tartalmáról a kutatás kezdetén kevés tapasztalati adat állt rendelkezésünkre, s a számunkra szükséges elméleti előzményeket is eléggé hézagosnak találtuk. Az adott helyzetben célszerűnek látszott, hogy feltáró, tájékozódó jellegű vizsgálattal lássunk hozzá feladatunk megoldásához. A sokféle lehetséges megközelítés közül választottuk ki módszerünket. A vezetői önértékelés és helyzettudat alapvető tényeire építve, ezeket rendszerezve, továbbgondolva, kérdőívekkel pontosítva, illetve interjúkkal kiegészítve rendkívül értékes információk birtokába jutottunk. A kutatás itt közreadott — szelektált, és az oktatásban történő felhasználás érdekében tömörített — eredményei lényegében hiteles és jellemző képet adnak a sikeres vezetői munka tegnapi, mai feltételeiről, problémáiról, továbbfejlesztésének lehetséges útjairól és módszereiről. Némi problémát okozott a kutatóknak, hogy miközben a vizsgálatban a minta bővítésével és újabb módszerek alkalmazásával továbblépni kívántak, a vállalatvezetés, illetve az azt befolyásoló környezet többé-kevésbé átalakult. A magyar gazdaság, a gazdaságirányítás és a vállalati gazdálkodás gyors és alapvető fontosságú változásai mindazonáltal korántsem tették túlhaladottá és érdektelenné az elvégzett munkát, a feldolgozott információkat. Sőt, az említett változások inkább gyakorlati megoldást jelentenek a feltárt problémák egy részére. A vezetői személyiségre, ismeretstruktúrára, az alkalmazott módszerek körére, a vezetők és a társadalmi szervezetek kapcsolatára és sok más részletkérdésre vonatkozóan a megállapítások és tanulságok hosszabb távon is érvényesek, s tartósan képesek orientálni — többek között — a vezetőképzés gyakorlatát, annak fejlesztését. Kutatásunk időszerűségét, fontosságát, s a hasznosításával kapcsolatos felelősségünket éles megvilágításba helyezi az a kiemelt figyelem, amelyben a vezetői 5