Munka-pályatanácsadás mint professzió [antikvár]

A XX. századról még nagyon sok jelzőt fog az utókor használni. Ezek között éppen úgy helyet kap majd az atomkor, a világűrbe való kilépés, a biotechnológia, mint a társadalmi munkamegosztás sohasem látott differenciálódása. A XX. század vívmánya" a civilizált világ szinte áttekinthetetlen iskola-, illetve képzési rendszere, az egyre gyorsabban változó szakmai tartalmak alakulása. Ha ehhez hozzátesszük a - hazánkra aktuálisan ugyan nem jellemző, de a világ más népeire, földrajzi területeire kiterjedő - demográfiai robbanást, akkor be kell látnunk, hogy a kialakult zavar csak egy új ismeret vagy még pontosabban ismeretrendszer tudatosításával, kimunkálásával küszöbölhető ki.A szerző munkája ennek a felismerésnek a következménye. Mit is kíván ez a munka bizonyítani vagy legalábbis dokumentálni? Mindenképpen a társadalmi folyamatok újszerű befolyásolásának egyfajta lehetőségét. A XX. század történetét visszanézve azt kell látni, hogy a kezdetekben a társadalmi folyamatokat a makro összefüggések mentén elemezték. A kezdeti cél a bármi áron elérhető gazdasági haszon elérése volt, amiben alig kapott helyet az emberi tényező, tehát az a tényező, ami a termelést, az értékteremtést, a közjó érdekeit, a szociális problémák feloldását kell, hogy kezelje. Tudjuk, hogy a társadalmilag fejlett országok csak a század harmadik harmadában helyezték a súlyt a társadalom közérzetét befolyásoló problémák megoldására. Csak ekkor nyilvánultak meg olyan általános érvényű kérdések és a megoldásokra tett erőfeszítések, mint pl. a környezetvédelem, a szociális biztonság. Ha ez utóbbi problémát vesszük szemügyre, kiderül, hogy ez a kérdés milyen összetett, bonyolult szövetét adja a különböző nézetek, ismeretek kapcsolatának. Hiszen ebbe a bonyolult kérdéshalmazba beleérthető a jól működő közegészségügy, a beteg- és nyugdíjbiztosítás, a megélhetési biztonság, hogy egyebekről ne is beszéljek.