Munkaerőpiac és oktatás [antikvár]

1. BevezetésAz elmúlt évtizedben publicisztikai írások, nemzetközi szervezetek kiadványai, valamint a szakirodalom is egyre több teret szentel az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolatának. Ennek különféle okai vannak. Az Európai Unióban mintha erősödne az a felismerés, hogy a versenyképesség fokozásának - ami az egyik fő célkitűzés - a legfontosabb záloga az emberi erőforrások fejlesztése. Ezért jelennek meg egyre hangsúlyosabban az Európai Unió (és az OECD) publikációiban az oktatással és a képzéssel kapcsolatos megfontolások [például az egészén életen át tartó tanulás, az iskolából a munkaerőpiacra történő átmenet, valamint a készségek és a szakértelem (competency) fontosságának kiemelése], továbbá az ilyen típusú mutatók és vizsgálatok (például Education at a Glancé, illetve az IALS- és a PISA-vizsgálatok). A magyarországi érdeklődés fokozódása az előbbiek mellett az átalakulási folyamat sajátosságaival magyarázható. A nyolcvanas évek végétől kezdődő átmeneti időszakban a magyar munkaerőpiacon - mind a kereslet, mind a kínálat szerkezetében, mind nagyságában - jelentős változások mentek végbe, amelyek együtt jártak az oktatási kibocsátás mennyiségének és szerkezetének átalakulásával, illetve a kereseti arányok iskolázottabb munkavállalók javára történő átrendeződésével. Az időszak vége felé pedig erősödött az a félelem, hogy az oktatás, elsődlegesen a felsőoktatás kibocsátása sem mennyiségét, sem szerkezetét tekintve nem felel meg a munkaerő-piaci keresletnek, ami gondokat okozhat a gazdaság hatékony működésében, illetve a foglalkoztatás hatékony bővítésében.Jelen kötet az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolatának alakulását, illetve ennek némely fontos szempontját tárgyalja - a kilencvenes évek közepétől napjainkig tartó időszakban. Elsődlegesen a felsőoktatás és a munkaerőpiac közötti összefüggések vizsgálatára fordítjuk figyelmünket, amit egyfelől a felsőfokú végzettségű munkavállalók növekvő aránya, másfelől a felsőfokú végzettségű munkavállalók keresletében és kínálatában az adott időszakban bekövetkezett változások indokolnak. A kötet azonban, noha a témában megjelent, nem túlságosan számos elemzés eredményire is épít, legalább két okból egyáltalán nem fogja át a probléma egészét. Egyrészt igen kevés a munkaerőpiac és az oktatás kapcsolatát vizsgáló empirikus elemzés, s egyetlen vékonyka kötet ezt a hiányt nem képes pótolni. Másrészt a vizsgált probléma több tudományág szemszögéből is elemezhető, itt pedig csupán egyetlen paradigma, a neoklasszikus munkaerőpiac-elemzés s ezen belül is főként az úgynevezett emberi-tőke-modellek kereteiben vizsgálódunk.A kiinduló pont egy egyszerű munkaerő-piaci modell, amelyben a keresleti oldalon különféle munkahelyi követelményekkel jellemezhető munkahelyeket kínáló