Munkaerőpiac tőkepiac nélkül [antikvár]

A szocialista gazdaság - mint minden gazdaság - egyik központi kérdése, hogyan osztja el az erőforrásokat a különböző tevékenységek között. A kelet-európai közgazdaságtan már jóideje felismerte, hogy a tervgazdaságokban az elosztás nem valamiféle mindenható központi elképzelés szerint folyik, hanem olyan alkudozás keretében, ahol tökéletlenül informált és sajátos különérdekektől befolyásolt allokátorok állnak szemben erőforrásokra éhes, fondorlatosan taktikázó igénylőkkel. Az anyagi erőforrások elosztásának megértéséhez az alku és a kompromisszum tanulmányozásán keresztül vezet az út. Ezen az úton kell elindulnunk a munkerő-allokáció szabályszerűségeinek feltérképezéséhez is, de abban a tudatban, hogy ha végigmentünk is rajta, még jóformán semmit sem értettünk meg. Az allokátor és az igénylő között létrejött kompromisszum - mondjuk egy vagon szén kiutalása vagy egy beruházási hitel megítélése - még az anyagi erőforrások szférájában sem tekinthető az elosztási folyamat megnyugtató lezárásának: ahhoz hogy az engedélyből szén, a hitelből gép legyen, a megkötött kompromisszumot érvényesíteni kell az esetenként lagymatag, vonakodó vagy követelődző szállítókkal szemben.