Munkaerőpiaci tükör 2009 [antikvár]

Az MTA Közgazdaságtudományi Intézete az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásával 2000-ben indította el a Munkaerőpiaci tükör című évkönyvsorozatot. Eredeti célunknak megfelelően most is arra törekedtünk, hogy az államigazgatásban dolgozó szakemberek, a foglalkoztatási szolgálat szervezeteiben, az önkormányzatokban, a civil szervezetekben, az oktatási intézményekben és a kutatóintézetekben dolgozó kollégák, az írott és elektronikus sajtó munkatársai napi munkájukban jól hasznosítható információkat kapjanak a magyarországi munkapiaci folyamatokról, a foglalkoztatáspolitika jogszabályi és intézményi környezetéről, a munkapiaci kutatások friss eredményeiről. Az idén is olyan kiadványt állítottunk össze, amely a rendelkezésünkre álló statisztikák, elméleti kutatások és empirikus elemzések alapján, közérthető formában, jól áttekinthető szerkezetben, nemzetközi összehasonításban mutatja be a magyarországi munkapiaci folyamatok jellemzőit és belső összefüggéseit. A kiadvány öt fő részből áll. 1. A magyarországi munkapiac 2008-2009-ben A kötet bevezető tanulmánya a munkapiacon 2008 nyara és 2009 nyara közötti eseményeket tárgyalja, különös tekintettel a nemzetközi hitel-, majd általános válság egész időszak alatt erősödő hatására. A globális pénzügyi válság következményei 2009 elején már komoly hatást gyakoroltak az egész gazdaság, ezen belül a munkapiac folyamataira, tovább csökkentve az amúgy is alacsony foglalkoztatási rátát, valamint megnövelve a munkanélküli rátát. Változott a szakpolitika feladata is, előtérbe kerültek a munkahelyek megtartásának céljával beindított programok, valamint a közmunkák támogatása. A munkapiaci folyamatokat meghatározó legfontosabb hatás a válság nyomán begyűrűző drasztikus és aszimmetrikus keresletcsökkenés. A csökkenés elsősorban a világpiaci, illetve nyugat-európai exportra termelő, jellemzően az ország nyugati részén található és a feldolgozóiparban működő vállalatokra hatott, valamint az építőiparban tevékenykedőkre. Mivel az itt dolgozók összetétele eltér a nemzetgazdaság egészétől, az új munkanélküliek között az átlagnál nagyobb arányban találunk képzettebb - jellemzően szakmunkás - férfiakat. Az állásukat frissen elvesztők másként is viselkednek, mint korábban: megmarad a kapcsolatuk a munkapiaccal, nem lépnek ki onnan, ami a rendszerváltás utáni nagy állásvesztéshez hasonlítva igen kedvező fejlemény. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, a rendkívül jelentős mennyiségi alkalmazkodást nem követi számottevő béralkalmazkodás a versenyszférában. E jelenség okainak feltárása további kutatásokat igényel.