Munkahely- és mozgáselemzés [antikvár]

BEVEZETÉS Az iparvállalatok működésének hatékonyságát alapvetően a nyereség alakulásával mérhetjük. A nyereséget hozó termék-elő-állitás vagy szolgáltatás közvetlen sikerét a vállalati folyamatok munkahelyeinek tevékenysége dönti el. Természetesen nemcsak az adott munkahelyeken végzett tevékenység színvonalára, hanem a munkahelyek mint rendszerek környezeti kapcsolataira is figyelmet kell fordítanunk. A munkaszervezésnek tehát meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek között a termék-előállitó munkahelyeken a hatékony munkavégzés lehetővé válik. Ezek a feltételek az esetek többségében közvetlenül a munkahelyeken is javíthatók és igy célravezető a munkahely- és mozgáselemzés módszereinek alkalmazása. A szervezéstudomány kialakulása és fejlődése során - mint ahogy más tudományágaknál is - két fő vonulat alakult ki. A makroszemlélet a Bertalanffy-féle általános rendszerelmélet kifejlődésével jellemezhető és elvezetett az integrált termelésirányítási rendszerek kialakulásához. A másik fő irányt, a mik-roszemléletet a munkafolyamatok munkaelemekre történő felbontásától, tehát Taylörtól követhetjük nyomon. Ez az irányzat különösen az emberi tevékenységek elemi építőköveinek, az a-lapmozdulatoknak a felismerését és a mozdulatelemzés alapeljárásainak /MTM, WF/ kifejlesztését követően terjedt el. A fejlődés a speciális alkalmazási területü eljárások rendszerszemléletű alkalmazásáig nyomon követhető. Tapasztalható, hogy a szárnitástechnika egyre inkább tért hódit. Ugyanakkor a rrj.kroszemlélet kevésbé örvend népszerűségnek. Márpedig a számitógépek alkalmazásának az elvártnál lassúbb fejlődése szorosan összefügg az előszervezések megoldatlanságával, a gyártási időszükségletek korrekt meghatározásának hiányával, a munkahelyek korszerűtlenségével, rendezetlenségével.