Munkahely-teremtés a munkaerőpiac fő áramlatán kívül [antikvár]

Ennek a könyvnek a létrejötte egy nemzetközi kutatásnak köszönhető, amelyre az Európa Tanács kezdeményezésével került sor. A foglalkoztatás tárgykörében 1995/96-ban végzett munka célja a munkaerőpiac fő áramlatán kívüli munkahely-teremtés európai tapasztalatainak feldolgozása volt.Mit takar ez a fogalom? Olyan állami és magán kezdeményezésű foglalkoztatási projekteket, amelyek a piaci réseket kihasználva állítanak elő új termékeket és szolgáltatásokat a helyi fogyasztók számára, munkavégzési lehetőséget biztosítva a munkaerőpiac hátrányos helyzetű csoportjainak, különösen a tartós munkanélkülieknek További kikötés, hogy ne legyenek közvetlenül profit-orientáltak, de törekedjenek arra, hogy idővel önfenntartóvá váljanak.Az a gondolat, hogy a munkaerőpiac fő áramlatán kívüli új munkahely-teremtés egyike lehet a kiutaknak a nyugat-európai piacgazdaságok elviselhetetlenül magas munkanélküliségéből, az Európai Bizottság Növekedés, versenyképesség, foglalkoztatás" című fehér könyvében fogalmazódott meg először, válaszként a munkanélküliség megváltozott jellegére. Ennek tömegessé és tartóssá válásával ugyanis csődöt mondtak azok a hagyományos aktív munkaerőpiaci eszközök, amelyeket a rövid távú konjunkturális munkaerő-túlkínálat kezelésére vezettek be Európa-szerte a hetvenes években. Ez egyfelől abban nyilvánul meg, hogy nem sikerül elérniük a munkanélküliek kemény magját". Másfelől alkalmazásuk a meglévő munkáltatókra - magánvállalkozásokra, állami és közintézményekre - épít, holott azok legtöbbször támogatás fejében sem képesek létszámukat bővíteni, s ha mégis létesítenek új állásokat, azt nem a munkaerőpiac peremére sodródott munkanélküliekkel töltik be.Új munkaerőpiaci szereplőkre van tehát szükség, akik helyreállítják a huzamosabb ideje állástalan emberek megkopott munkavégző-képességét, felfrissítik ismereteiket, piacképes szakmákra képezik ki őket, - s mindezt foglalkoztatással egybekötve szervezik meg.A nemzetközi kutatás keretében azt vizsgáltuk, hogy az Európa Tanács tagállamaiban milyen formában, támogatásokkal és tevékenységi területeken valósul meg a munkaerőpiac fő áramlatán kívüli új munkahely-teremtés, s ez milyen szerepet tölt be a nemzeti foglalkoztatáspolitikákban. (Council of Eiirope, 1997) Erről az I. rész ad áttekintést.Az ET-kutatáshoz kapcsolódva országtanulmányt kellett készíteni a magyarországi viszonyokról is. (Frey, 1995) Mégsem csupán ez a kötelezettség indokolta, hogy a vizsgálatnak lett hazai folytatása.A Foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló Törvény hatályba lépése óta - amire 1991-ben került sor - a munkanélküliség megelőzését és az állástalanok újraelhelyezkedését segítő ún. aktív munkaerőpiaci eszközök bejáratódtak". Az ilyen programokban részt vevők száma rendre meghaladja az évi 200 ezer főt. Azaz, ennyien vesznek részt a munkaerőpiaci igényekhez való alkalmazkodást elősegítő képzés-átképzésben, jutnak álláshoz bértámogatással, kapnak anyagi és szakmai segítséget vállalkozóvá válásukhoz, végeznek közhasznú munkát, vagy tudják megtartani munkahelyüket a rövidített munkaidejű foglalkoztatás támogatásával. Az aktív munkaerőpiaci eszközök hatásvizsgálatából az derült ki, hogy nem megnyugtatók az e célra fordított közpénzek hasznosulásának eredményei. Ahol jók az elhelyezkedési mutatók a támogatás lejártát követően, azoknál a programoknál gyakran bebizonyosodott, hogy azok vették igénybe, akiknek enélkül is az átlagosnál jobb esélyük volt az elhelyezkedésre. Azok a munkáltatók pedig, akik bérszubvencióért hajlandóak mutatkoztak munkanélkülieket alkalmazni, előszeretettel éltek a "lefölözés" módszerével, s azokat az állástalanokat részesítették előnyben, akiket maguk választottak ki. Ezek ugyancsak nem a legrosszabb munkaerőpiaci helyzetű csoportokba tartoztak.