Munkás-demokrácia II. (töredék) [antikvár]

Részlet: A belépés egy iparágba. A tizennyolcadik századi kézimunkások iparegyletei a segédek számának korlátozását és a nem törvényes munkások (kontárok) kizárását ugy tekintették, mint az ő munkásegyesületi mozgalmaik sarkkövét. Le egész 1814-ig az a politika, hogy a belépés egy iparágba szabályozva legyen, a törvény szentesitését igényelhette, és a munkások szervezetei minden hatalmokban állót megtettek, hogy az inasokról szóló törvények eltörlését megakadályozzák. Dacára annak, hogy törvényesen megnyilt minden foglalkozás, az 1824-25-i és 1838-i parlamenti bizottságok és a 1867-iki királyi bizottság számos esetet leplezett le, amelyben a munkásegyesületek szabályozni igyekeztek a belépést az ő illető iparágaikba. Ehhez képest sok iró ugy vélte, hogy a számok megszorítása egy kiegészitő részét képezi a munkásegyesületi politikának. A következő lapokon meg fogjuk vizsgálni, hogy ezen felfogás mennyire állja meg a mai napi munkásegyleti mozgalommal szemben a sarat; meg fogjuk állapítani azon munkásegyesületek számát, amelyek törekesznek korlátozni az iparágaikba való belépést; és meg fogjuk vizsgálni az ilyen szabályzatok tényleges hatását, hogy felfedezzük, mennyiben érnek el sikert céljaik megvalósításában.