Nemzetközi fejlődés - magyar agrárpolitika [antikvár]

Századunk, de különösen az elmúlt néhány évtized látványos, a korábbihoz képest rendkívüli mértékben felgyorsult fejlődést hozott a gazdaság és a tudomány valamennyi területén. Szinte már közhelyszámba megy ezen gyors fejlődés eredményeinek, a tudomány és a technika gigantikus, nemegyszer csodálatra méltó teljesítményeinek a hangsúlyozása. Viharos változások zajlottak le a mezőgazdaság és a szélesebb értelemben vett élelmiszer-termelés területén is. Termelékenyebb gépek, új szervezési módszerek terjedtek el; általánossá vált a kémiai eszközök, a műtrágyák, a hibrid vetőmagvak használata; tért hódítottak az iparszerű termelési technológiák; a fogyasztó asztalára kerülő élelmiszerek egyre nagyobb hányadát érinti az ipari feldolgozás valamilyen formája; mindinkább kézzelfoghatóvá válnak a biológia forradalmának eredményei. A lelkesítő eredmények árnyékában azonban új gondok, új ellentmondások halmozódtak fel. Napjainkban gyakran esik szó hazánkban is a mezőgazdasági világpiac alakulásáról, a világ élelmiszer-gazdaságának jövőjéről. Gazdasági szakembereinket az élelmiszerek - számunkra nem mindig kedvező - világpiaci árai, az agrártermelés nem kielégítő jövedelmezőségének gondjai nyomasztják elsősorban. Az átlagember ugyanakkor szinte naponta kap híradásokat a fejlődő országok élelmezési gondjairól, az éhező milliók szenvedéseiről. Az egymással párhuzamosan jelentkező bőség és hiány árnyékában élelmiszerválságról beszél, az ellentmondások megoldási útjait keresi a politikusok és a kutatók népes tábora. Nem kétséges, az elmúlt néhány évvel új korszak köszöntött be a magyar élelmiszer-gazdaság történetében is. Lényegesen átalakultak a külső és belső feltételek, az agrárpolitikában az intézményi rendszer, a vállalati magatartás és az egész gazdálkodási struktúra újragondolására van szükség.