Bővebb ismertető
Ismert, hogy a fejlődő - vagy más néven "harmadik" - világ igen heterogén országcsoportot ölel át. Így az elnevezés általános jellege mindig is vitatható volt. Olyan szempontból azonban a hatvanas évek végéig indokoltnak tűnt használata, hogy az ide sorolt országok gyarmati /fél-gyarmati/ múltjukra visszavezethetően monokulturális gazdasággal, súlyos kül- és belgazdasági problémákkal küszködtek. A hetvenes évek világgazdasági változásai azonban végképpen irreálissá tették a "harmadik világ" kategória általános érvényű, valamennyi fejlődő országra kiterjedő alkalmazását. A fejlődő országok között végbement erőviszony eltolódások folytán két egymástól gyökeresen különböző pozíciójú csoport jött létre. Az olaj exportőr és a nem olaj termelő fejlődő országok két egymástól merőben különböző csoportra szakadtak. Bár a két csoporton belül is lényeges eltérések állnak fenn az egyes országok között, tehát szó sincsen arról, hogy a fejlődő országok két homogén csoportra oszlottak volna; általános gazdasági-pénzügyi helyzetükben végbement alapvető változások a két csoport elkülönített vizsgálatát feltétlenül indokolják. Az olajexportőr országok legjelentősebb, egységes fellépésére 1973-ban az OPEC keretében került sor. Első ízben 1949-ben - Venezuela javaslatára - ültek össze a főbb olajtermelő országok, hogy az olajár, illetve a termelés kérdéseiről tanácskozzanak. A nemzetközi olajmonopóliumokkal szembeni hathatósabb védekezés érdekében 1960-ban Bagdadban hozták létre az OPEC szervezetét. Az alapító tagok mellé /Irán, Irak, Kuwait, Szaud-Arábia és Venezuela/ 1961-73 között további 8 ország csatlakozott. /Quatar, Indonézia, Líbia, Abu Dhabi, a későbbi Egyesült Arab Emirátusok, Algéria, Nigéria, Ecuador és Gabon/.