Nevelj vezetőket! [antikvár]

Első fejezet A vezető kulcskérdése: VAJON FOGLALKOZOM POTENCIÁLIS VEZETŐK NEVELÉSÉVEL? Egyik este, a hosszú munkanap végén, egy képes sportújságot lapozgattam, remélve, hogy az olvasás elálmosít. Ellenkező hatást értem el. Az utolsó oldalon egy cikk ötlött a szemembe, és azonnal megindította a fantáziámat. A fotóról John Wooden, a Bruins — sok éven át a Kaliforniai Egyetem kosárlabdacsapata — edzője mosolygott rám. A képaláírás a következő volt: „A jó kosarasnak tíz keze van." John Woodent mindenki nagyszerű trénernek tartotta. Westwoodi varázslónak is hívták, tizenkét év leforgása alatt tíz kupagyőzelmet szerzett a Kaliforniai Egyetemnek. Két egymást követő évben első helyre kerülni manapság szinte hallatlan eredmény a versenysportban, ám Wooden zsinórban hétszer vezette győzelemre a Bruinst. Mindehhez tartósan magas színvonalú játék, jó edzői munka és kemény gyakorlás kellett. A Bruins sikerének kulcsa azonban az edző tántoríthatatlan elkötelezettsége volt a csapatmunka mellett. Wooden tudta: aki embereket irányít, és vezető egyéniségeket kíván kinevelni, az felelős azért, hogy (1) becsülje emberei értékeit, (2) higgyen abban, hogy képességeik legjavát nyújtják, (3) elismerje az általuk elért eredményeket, végül (4) vezetőjükként személyes felelősséget vállaljon értük. Egy másik edző, Bear Bryant, a következőképpen fogalmazta meg ugyanezt: „Én csak egy vidéki srác vagyok, de azt megtanultam, hogyan tartsam össze a csapatot, hogyan kell egyeseket felpörgetni, másokat lehig-gasztani, míg végül az egész csapat szíve egy ütemre dobban. Három dolgot mondogatok mindig: Ha valami rosszul megy, azt én csináltam. Ha valami jól megy, azt mi csináltuk. Ha valami igazán jól megy, azt ők csinálták. Ez minden, ha győzelemre akarom vinni őket."