OECD Gazdasági Tanulmányok 1995. szeptember [antikvár]

A jelen tanulmány által vizsgált két év, 1993 és 1994 gazdasági változásainak folyamatát lényegében két, részben egymással ellentétes kényszerítő körülmény alakította. Egyrészt fontos volt továbbvinni a gazdaság banki és vállalati szektorai pénzügyi szerkezetátalakításának komplex feladatát - ez a folyamat határozott ösztönzést kapott 1992-ben egy szigorú csődtörvény bevezetésével és más intézkedésekkel, amelyek a bankokat a kétes hiteleik kezelésére kötelezték. Másrészt nyilvánvaló volt, hogy a kibocsátás többéves csökkenése és a növekvő munkanélküliség hatására a magyar népességben széleskörűen elterjedt a reform iránti csömör"; ezzel nőtt a törekvés, hogy az átalakulás ismert kiigazítási költségeinek csökkentésére módozatokat találjanak. Ezek a kényszerítő körülmények bizonyos mértékig megnövelték a szerkezetátalakítási politika végrehajtásának bizonytalanságát és következetlenségét: a pénzügyi fegyelem javítását célzó programokat - amikor azok túl sok fájdalommal fenyegettek - a gyakorlatban ad hoc kormányzati beavatkozások módosították. Amíg a privatizáció fontos cél maradt, a gyakorlatban a folyamatok és prioritások feletti vita élénkebbé válásával a privatizáció mértéke csökkent, és a kormány szerepe a gazdaságban az állami vagyonkezelő társaság létrehozása révén bizonyos mértékben megerősödött. Az a kényszer, hogy csökkentsék az átalakulás költségeit, megnyilvánult a gyorsan növekvő költségvetési hiányban is, miután a társadalomnak a kormánnyal szemben támasztott igényei messze meghaladták annak fizetési hajlandóságát. Végül ez a kényszer megmutatkozott abban is, hogy növekvő prioritást kapott a gazdasági fordulat elérését célzó makrogazdasági politika expanzionistább változata.1992 elején a magyarországi stabilizáció gyümölcsözőnek tűnt a GDP további csökkenése ellenére: az infláció az 1991. júniusi 40%-os csúcsról 1992 júliusára 20% körüli értékre csökkent, a folyó fizetési mérleg többletet mutatott, és a nettó külföldi adósság csökkent. E pozitív fejlemények a monetáris politika könnyítését eredményezték, míg a költségvetési hiányt 4% körüli értékre engedték növekedni. A megnövekedett kereslet és az elégtelen kínálati válasz 1992 második felében és 1993 elején a folyó fizetési mérleg gyors romlásához vezetett, ami az előző OECD Gazdasági Tanulmány idején, 1993 elején, még átmenetinek tűnt.