Bővebb ismertető
A kereskedelem és a gazdaság globalizálódása egyre inkább próbára teszi a regionális gazdaságok képességét versenyelőnyeik érvényesítésében és kiaknázásában. A régiók teljesítménye közötti különbség egyre nő, a kohézió fenntartásának költségei folyamatosan emelkednek. Ezzel párhuzamosan a gyors technológiai változások, a piacok bővülése és a tudás iránti megnövekedett kereslet új lehetőségeket kínál helyi és regionális fejlesztésekre. Mindezek a vállalatoktól további befektetéseket, a munkamegosztás és a termelés átszervezését, a képességek fejlesztését és a helyi környezet korszerűsítését követelik meg. A régiók különbözőképpen reagálnak e változásokra és mozgásokra. Egyesek jól boldogulnak az adott fejlődési ciklusban és a növekedés hajtóerőivé válnak. Mások kevésbé sikeresek a kereskedelmi és a kiegészítő gazdasági tevékenységek megszerzésében. A fejlesztési forrásokhoz nehezen hozzájutó, környezeti problémákkal, migrációs nehézségekkel (elsősorban a fiatalok elvándorlásával) küzdő, infrastrukturálisan és a magánbefektetések terén elmaradott számos térség nehezen tud lépést tartani az általános tendenciákkal. Ugyanakkor ma a területpolitikát már nem kizárólag a központi kormányzatok formálják. A különböző kormányzati szintek közötti vertikális hatalommegosztást, valamint a költségvetési források decentralizálásának kérdését újra kell értékelni a közvélemény igényeinek jobb kielégítése és a politikai hatékonyság javítása érdekében. E tendenciák az állami hatóságokat politikájuk és stratégiáik újragondolására ösztönzik. A Területpolitikai Bizottság 1999 elején alakult azzal a céllal, hogy a kormányoknak lehetőséget nyújtson a fent említett kérdések megvitatására. A Bizottság munkaprogramot fogadott el, amely a tagországok területfejlesztési politikáinak felülvizsgálatát és azok régiókra gyakorolt hatásának értékelését állítja a középpontba. A felülvizsgálat célja: a) egységes elemzési keretbe foglalva feltárni a területi kihívások jellegét és mértékét; b) segíteni a kormányokat a területi politikák értékelésében és fejlesztésében; c) a szaktudás és az erőforrások különböző kormányzati szintek közötti elosztásának értékelése; d) az új kormányzati technikák alkalmazásában kialakult legjobb gyakorlatok megismerése és elterjesztése.