Ökológiai gazdaságtan és monetarizmus [antikvár]

Bevezetés Ennek a kötetnek a célja annak bemutatása, hogy a látszólag ontológiai megfontolások nélküli, valójában egy hibás, túlhaladott ontológia árnyékában kibontakozó gazdaságtan és gazdasági gyakorlat keresendő korunk ökológiai perspektíváüansága és kizárólag pénzügyUeg így-úgy, inkább rosszul, mint jól összehangolt tévelygései mögött. E perspektívádanság azt jelenti, hogy egyelőre fogalmunk sincs arról, hogy a jelenlegi emberi társadalmak miként lesznek képesek reagálni a modernitás által a glóbuszon elindított ökológiai lavina visszahatásaira. Az alábbi diskurzus egyik célja meghatározó értékeink és céljaink - így kiváltképp a fogyasztói szuverenitás vagy a jólét - „kikezdése", problema-tizálása. Ezek egyrészt egyéni szinten lehorgonyzottak a modem pszichében és tudatban, másfelől megtestesültek gazdaságinak nevezett érdekekben és termelési potenciálokban (infrastruktúrában, ár- és értékviszonyokban, arányokban, a döntéshozók talán ki sem mondott és végig sem gondolt rejtett mögöttes feltevéseiben). A szövegünkre jellemző Átfogó Beszélyek komnkban alighanem elég kevéssé találják meg a maguk helyét. Az átfogó jelzőt nem fogjuk fel dicséretként, valami olyanként, ami a többi, „nem átfogó" beszéd fölé helyezné egy képzeletbeli vagy valósnak gondolt hierarchiában. Szerintem ezzel nincs semmi gond, egy ilyen szöveg nem követelhet magának elsőséget arra hivatkozva, hogy egy „összemberi szubjektumhoz", nem pedig egy „szűk szakmai" közösséghez kíván szólni. Az átfogó beszélyek műfaját a magam részéről nem tartom túlhaladottnak, bár nem hiszem, hogy képesek lennének arra, amit egykor tőlük, még a 19. század német idealistái is vártak, valamiféle Szellem vagy Szubjektum átfogását, ennek, illetve az „emberiségnek" a mozgósítását. A szakmai teljesítményekről beszámoló szakszövegek (mint az átfogó beszély „ellentétei") közül - ha nem is mind, de - egyesek engem az utóbbi években nagyobb tisztelettel töltenek el, mint a filozófiai és közgazdasági tradíciók által nagyra tartott Átfogó Beszélyek. A régi nagyok közül elég kevesen maradnak fenn az én piedesztálomon, miközben számos - Nietzsche kifejezését használva - „gombaszakértőszerű" figura kerül fel oda. Egy apró szakmai felismerés képes arra, hogy át- és felforgassa a nagy tradíciókat és beszélyeket, még akkor is, ha a felfedező éppen azon vonatkozásai iránt marad vak, amelyek az újszerűséget adják. Az is lehet, hogy a szakember is sejti, tudja felfedezése kolosszális hatását, ám egy