Őstársadalom és ősgazdálkodás [antikvár]

Részlet a könyvből:A gazdálkodás lényege és művelődéstörténeti jelentőségeA középkori képzelet a világ távoleső és ismeretlen részeit csodálatos emberszörnyetegekkel népesítette be. E korszak etnológiája kritika nélkül, készpénznek vette az ókor mesés adatait s mit sem törődött a pontosabb vizsgálatokkal. Így általánosan hitelre találtak olyan néprajzi szörnyűségek, mint a kutyafejű,. lólábú, földigfülű emberek, a fejetlen blemmyek, a nagyajkúak stb. Portentumoknak nevezték akkoriban ezeket a néprajzi szörnyűségeket.Az újkor józan és lelkiismeretes kutatásának bizony nehéz ezekben a csodálatos alakokban határozott népeket felismerni. Egyiküket-másikukat bizonyára csak a rendkívülinek a hajhászása teremtette meg. Legfeljebb a nagyajkúaknál gondolhatunk azokra a törzsekre, melyek ajkuk mesterséges megnyújtásával torzítják el külsejüket. Ilyenek a Csád-tótól délre lakó moszguk, vagy a makondok, matambék és más német-kelet-afrikai népek, vagy a nagy közép-afrikai őserdő keleti szélén lakó vavirák.