Bővebb ismertető
Előszó
E könyv a hatékonysággal kapcsolatban vet fel és próbál újrafogalmazni néhány elméleti problémát. Tekintve, hogy e téma vitathatatlanul egyik — ha nem a legfontosabb — központi problémája a közgazdaságtannak, a vele kapcsolatos kérdések boncolgatásának fontosságáról nem kell külön meggyőzni az olvasókat.
A vizsgálat természetéről, illetve a közelítés módjáról azonban már elöljáróban el kell mondanom néhány dolgot, hiszen joggal teheti fel bárki a kérdést, hogy a -hatékonyság jól kidolgozott elméletében mit indokolt még egyáltalán újravizsgálni. Nos, semmiképpen sem a legalapvetőbb meghatározásokat és összefüggéseket. A klasszikusok gondolatait felhasználva ugyanis a neoklasszikus közgazdák a hatékonyság olyan standard elméletét fejlesztették ki, amellyel persze lehet „kívülről" vitatkozni — mondjuk kiinduló feltételeit kifogásolva —, de „belső" logikájában, gondosan felépített, szép szerkezetében nehéz lenne még következetlenséget is találni, nemhogy hibát.
Könyvem alcíme elméleti alapokat és előzményeket ígér. Végső soron mindkettő — az alapok és az előzmények — tárgyalása is neoklasszikus jegyeket visel magán. Itt a nevezett elmélethez képest sok újdonságot ne várjon az olvasó. Különleges érdeklődésemet a hatékonysági körön belül a főcím fejezi ki: pazarlás vagy másképpen nem hatékony gazdálkodás az emberrel.
A gazdaság főszereplőjének — a gazdasági tevékenység kitalálójának, végrehajtójának és a létrehozott eredmények élvezőjének és/vagy elszenvedőjének —, az embernek a középpontba állításával vált lehetővé — és egyben szükségessé is — néhány fontos, a hatékonysághoz szorosan kapcsolódó probléma ismételt átgondolása, s ennek eredményeképpen bizonyos meghatározások és állítások elvetése, mások újrafogalmazása és nem utolsósorban új fogalmak bevezetése, összefüggések megállapítása, tételek levezetése. Ez az az újdonság, amivel e kötet szolgálni próbál.