Polgári Szemle 2016/1-3. [antikvár]

Esélyeink Főszerkesztői beköszöntő 2016 nyarán a magyar társadalmat két alapvető, a sorsát meghatározó kérdés foglalkoztatja: az Európára zúduló migránsáradat és a magyar közpénzügyi rendszer ütésálló képessége, eredményessége. Évtizedekkel ezelőtti stratégiai előretekintések úgy vélekedtek, hogy az Amerikai Egyesült Államok elveszíti globális gazdasági vezető szerepét, sőt a hegemóniáját is a globális dinamikában. Az Európai Unió pedig jelentős gazdasági térvesztést szenved el Ázsiához képest, a világléptékű fejlődésben szerepe harmadlagos lesz, ellenben a tudomány, kultúra, innováció, biztonság, sőt a politika területén is növeli mintaadó szerepét. Alternatív hangokként élesen süvítettek az éterbe és a tudományos konferenciák csendjébe azok a prognózisok is, miszerint a glóbusz gazdasági lendülete - az Egyesült Államok és az EU ellenében - a nagy ázsiai gazdaságoktól származik majd, vagyis Kína és India felemelkedése lesz a világgazdaság fejlődésének motorja. Mára minden másképpen látszik beteljesedni. 2008 és 2014 között az Amerikai Egyesült Államok központi bankja (Fed) sikeres válságkezelést hajtott végre, csökkentette a kamatot, aktív szereplőként jelent meg a vállalati hitelezés újraindításában és az állampapírpiac serkentésében, aminek eredményeképpen az USA újra régi fényében tündököl. Öt százalék alatti a munkanélküliségi rátája, erős a külpolitikai akaraterő-érvényesítő képessége. Politikai ellenlábasait, legyen az Oroszország vagy Délkelet-Ázsia bármely feltűnni szándékozó üstökösjelöltje, sikeresen lokalizálja, tartja, tolja vissza térségi szerepkörébe. Az Európai Unió lassan tíz éve tartó mélyrepülése szinte senki által sem vitatott, ám a jó öreg kontinensből még azok az értékek is tova-tűnőnek látszanak, amelyekben magát még fényezhette volna. Kétségessé, kérdésessé, sőt egyre inkább bizonytalanná válik, hogy Európa meg tudná őrizni a mintaadó szerepét a tudomány, kultúra, innováció, biztonságos környezet és politikai kultúra területén. Európát eleddig többmilliós, de évek múltán több tízmilliós bevándorlótömeg lepi majd el, ezzel etnikai-vallási térképe átrajzolódik. Noha az ezredforduló környéki gazdasági-népe-sedési prognózisok azzal számoltak, hogy az EU térvesztése mögött az igen szerény gazdasági dinamika és számottevő népességvesztés húzódik meg, lélekszáma 750 millióról mintegy 50 millióval csökken 2025-re. Az arab tavasz óta azonban mindez szertefoszlani látszik. És nem az európai nemzetek fertilitási rátájának emelke-