Politika, társadalom, gazdaság a Magyar Rádióban 1949-1952 [antikvár]

Ajánlás Az utókor szívesen látja egyszerűbbnek a múltat, mint akik azt átélték, így van ez akkor is, ha a Magyar Rádió történetéről olvas tényeket. Simándi Irén első kötete, amelyet szintén a Gondolat Kiadó jelentetett meg, az 1945-1948 közötti koalíciós időszak körüknényeit vizsgálta. Második monográfiájában a rádiónak legalább két „arcát" láthatjuk -a történetet az 1940-es évek végétől az 50-es évek elejéig. A rádió egyik arca a lelkes pártpropagandistáé, aki azzal büszkélkedik 1949-ben, hogy a tervgazdálkodás támogatására Pilis „mintaközség" parasztsága március 3-án „ versenygyűlést" hívott össze, és határozatot fogadott el a verseny céljairól. Ugyanez a hang ismétli százszor, hogy újabb pörölycsapást mérnek a béke ellenségeire. És hozzátartozik ehhez az arcélhez az is, ahogy az 1949-ben alkotmánytani előadássorozatban bizonygatják, hogy dolgozó népünk az alkotmány tei'vezetét, azért fogadta soha nem látott lelkesedéssel, mert a sajátjának érzi azt, amit népünk nagy vezére, Rákosi Mátyás adott a magyar népnek. Létezik az akkori Rádiónak egy másik arca - egy másik hangja, amely azonban árnyékban dolgozik a Bródy Sándor utca falain belül. Ezt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Agitációs és Propaganda Osztálya formálja. Ebben a belső rejtett világban például az Irodalmi Osztály vezetője 1950 áprilisában egy értekezleten azért aggódik, hogy az osztály nélkülözi a szakmailag és ideológiailag szilárd kádereket. Megoldásra váró kérdés a műsorokban az építő humor kifejlesztésének problémája is. A Rádió kívülről nem látható arcának része az is, ahogy rendet próbálnak tartani belül: a Müsorigazgatóság büntetéseket szabott ki, pénzbüntetéseket, szóbeli és írásbeli intéseket és megrovásokat, fegyelmi eljárást indított: a szerkesztő a híranyagban í,zerep\ö Ausztrália helyett A usztriát és 16 órás országos sztrájk helyett 16 országos sztrájkot