Politikai gazdaságtan [antikvár]

A POLITIKAI GAZDASÁGTAN ALAPFOGALMAI I. Marxizmus és politikai gazdaságtan 1. A politikai gazdaságtan a marxizmus alkotórésze A marxizmus az elmélet és gyakorlat egységén alaouln aktív viláp- és társaaalomszemlélet, sajátos társadalomtudományi komplexum, amely magahari liit/lMljn ^ iiuIVI'-*|-q ti ir.-7<^TiaT pnliTik-ai uü ; 1»jiuji j 111 úl, jj müo- mányos szocializmust. Kialakulása a társadalmi fejlődés szükségszerű követköZménye. Megálkotói — Marx és Engels — a kapitalizmusnak már kifejlett szakaszában éltek, abban a korszakban, amikor világossá vált a társadalom osztályszerkezete és a két alapvető osztály — a tőkések és a proletariátus — érdekellentéte. A munkásosztály harci megmozdulásai azt is megmutatták, hogy ez a kizsákmányolt osztály nem magatehetetlen embertömeg, hanem képes változtatni sorsán. A lyoni takácsok felkelései, az angol munkásszervezetek fellépései, a chartisták akciói, a sziléziai takácsok megmozdulásai már jelezték, hogy új, forradalmi erő jelent meg a történelem színpadán. Ez vnlt a marvizmng társadalmi feltétele. ^A munkásság harci megmozdulásaiból és a tőkés termelés fejlődéséből adódó tapasztalatokat elméletileg általánosítani kellett. Az elméleti általánosítás mély tudományos belátást igényelt. Megkövetelte mindannak tanulmányozását, amit az emberi tudás idők folyamán felhalmozott. Marx és Engels az addigi tudományos eredményekre és közvetlenül a XIX. század fontos természet- és társadalomtudományi felfedezésekre támaszkodtak. Az emberi gondolkodás addigi történetének minden pozitív eredményét felhasználva kritikusan elemezték ezt a nagy örökséget. „Marx lángelméje ^ írta Lenin — éppen abban nyilatkozott meg, hogy azokra a kérdésekre adott választ, melyeket az emberiség haladó elméi már felvetettek. Marx tanítása a filozófia, a politikai gazdaságtan és a szocializmus legnagyobb képviselői tanításának egyenes és közvetlen folytatásaként jött létre."! A marxizmusnak tehát — kialakulásának társadalmi feltételei mellett — megvoltak az elméleti forrásai is. A marxizmus három forrása a klasz-szikus német fü^zotia (j^pepi"-irinpr.7iu.,c p^^i^ár-i közggZdatjáglatr~"(Smíth, Ricardo) és a francia utópikus sTioripHymus (Sain'F^^SlTmm-, Fourior):-- A Tjnarxizm-nxnak hárem. nlJcQíórésze vaji. Ezek a következők: 1. A (UgjeMiktcsr és töTténalmi Tntitcrin?i,7WM.o a marxizmus filozófiai alapja. A marxizmus ezen alkotórésze amely a » Lenin Művei 19. köt. Szikra 1953. 3. old.