Public Relations I. [antikvár]

A public relations szakma napjainkra hazánkban is polgárjogot nyert. Ezt jelzi, hogy divatos foglalkozássá vált; mind többen tanulnak a public relations kurzusokon, és egyre dinamikusabban nő a különböző szervezeteknél foglalkoztatott szakemberek száma - amely a becslések szerint ma több ezerre tehető. A terület éves árbevétele is meghaladta már a milliárdos nagyságrendet1 Mindezek mellett komoly gondok jellemzik a szakma hazai helyzetét. A szervezetek menedzsmentje, az újságírók, a politikai szektor és a civil szervezetek tagjai, valamint a közvélemény gyakran nem érti, illetve nem ismeri a public relations céljait és a tevékenység alapjául szolgáló elméleteket, a gyakorló public relations szakemberek pedig sokszor olyan értelemben használják a kifejezést, ahogy feladatuk ellátásához számukra a legjobban megfelel. Ennek sajnálatos és egyenes következménye, hogy a médiában a public relations tevékenységet nem egyszer tömegmanipulációs eszközként emlegetik, és a „piár" pejoratív felhangot kapott. Ahhoz, hogy a szakma elnyerje a közvélemény és a szervezetek menedzsmentjének osztatlan és feltétlen támogatását, szükség van a public relations széles körű megismertetésére, a korszerű elméleti ismeretek terjesztésére és természetesen a szakmai gyakorlat színvonalának határozott emelésére is. Csak a szakmailag művelt, felkészült, a public relations elméleti fejlődésével folyamatosan lépést tartó és etikus szakemberek képesek kivívni tevékenységükkel a társadalom, a politika, a gazdaság és a nonprofít szektor osztatlan elismerését, és helyreállítani a munkájuk iránti bizalmat. A public relations tevékenység vezetői funkcióként való értelmezése kitágítja a public relations szakemberek jelenleg általánosnak mondható feladatkörét. A területen dolgozók eddiginél sokkal aktívabb szerepvállalása szükséges a közvélemény megváltoztatása, a politika és a szervezetek megbecsülésének elnyerése érdekében, és nem csupán több-, de másféle feladatokat is el kell majd 1 Erre vonatkozó felmérés nem készült még hazánkban, a fenti nagyságrendek ezért szakértői becsléseken alapulnak.