Bővebb ismertető
Majd háromszáz esztendeje, hogy ez a sok-sok képből összálló, de végül is egységessé vált történet elkezdődött. Az első nyom 1700-ból való, amikor Mayer János német honból származó, de akkor már budai polgár a Vár rombadőlt házai egyikében felépítette kis bábsütő kemencéjét, és összeeszkábált boltocskájában elkezdte árulni mézesbábjait. Aligha gondolt arra, hogy e cselekedetével megalapította minden idők leghosszabb kort megélt magyar cégét, amelynek ajtaja fölött a kilencszázhatvanas évek közepén szólalt meg utoljára a halkszavú csengettyű, jelezvén, hogy vásárló érkezett. Igen, így kezdődött a Régi boltok krónikája, amelynek minden fejezete sok-sok érdekességet tartogat az olvasó számára. A Dunával párhuzamosan futó két főútvonal, a Lipót utca (Váci utca) és az Úri utca (Petőfi Sándor-Károlyi Mihály-Kecskeméti utca) mentén alakult ki Pest városának kereskedelmi központja. A múlt század közepén az itteni boltoknak már olyan nagy hírük volt, hogy számos külföldi felkereste őket, sok más között Abdul Aziz török szultán is, aki úgy vélekedett, hogy Párizsban sem lehet különb választékot találni. Itt volt Mössmerr József "A menyasszonyhoz" címzett kelengyeboltja csakúgy, mint Holzer Simon fényes divatháza. A Belvárosban épültek föl az impozáns üzletházak, közöttük Kunz Józsefé, amely 130 éven át kínálta portékáit, vagy Fischer Simoné, aki létrehozta az első igazi áruházat. Itt nyitotta meg első magyar nyelvű könyvesboltját Ráth Mór a Vastuskóhoz címzett házban. A Kígyó utcában virágzott több mint másfél századon át Ádám Károly kézimunkaháza, s alig rövidebb időn keresztül Calderoni és Társa optikai boltja. A szomszédban Szénásy Béla árult levélpapírt, nem messze tőle pedig Meinl kávét és teát... Ezekből és még sok más színes mozaikból született meg a Régi boltok krónikája, számos egykorú metszettel, képpel, érdekes hirdetéssel tarkítva a csillogó képet, amely a pesti kereskedelem történeteiből összeáll. Hogy szeretett városunk ilyen kedves, vonzó lett, ahol otthon érezzük magunkat, abban nagy szerepük volt a letűnt idők kereskedőinek, akik segítettek ilyenné formálni.
1938-ban született Kolozsváron. 1958 és 1962 között a kolozsvári jogi kar hallgatója. 1963-tól munkatársként, majd 1968-tól főszerkesztő-helyettesként dolgozott az Utunknál 1989-ig. 1990-től a kolozsvári Helikon főszerkesztője.
Legelső novelláskötete Sorskovács címmel Bukarestben jelent meg 1964-ben. Ezt követték az Ezen a csillagon (1966), az Üllő, dobszó, harang (1969) és a Jámbor vadak (1971). A novelláskötetek után regényeket írt: Kő hull apadó kútba (1975), Agancsbozót (1990), Hollóidő (2001).
A Magvető Kiadó az író hetvenedik születésnapjára – 2008 őszén – újra megjelentette Szilágyi István Kő hull apadó kútba, valamint Hollóidő című regényeit, egy esztendővel később pedig novelláinak, elbeszéléseinek legjavát gyűjtötte kötetbe.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Kő hull apadó kútba (1980, 2008), Hollóidő (2001, 2008), Bolygó tüzek (2009)
Díjai
A romániai KISZ irodalmi díja (1972), a Román Írószövetség díja (1975), Pezsgő-díj (1975), József Attila-díj (1990), Ady Endre-díj (1992), Déry Tibor-jutalom (1995), Getz Corporation-díj (1998), Kossuth-díj (2000), Magyar Irodalmi Díj (Szilágyi a díjat visszautasította – 2002), Márai Sándor-díj (2003), Székelyföld-díj (2008), Arany János-díj (2008), Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány-díj (2008)