Regionális tudomány [antikvár]

Előszó a magyar kiadáshoz A XX. század a tudományok specializálódásának, új tudományágazatok kialakulásának korszaka. Az egyre bonyolultabbá váló társadalmi folyamatok, gazdasági jelenségek vizsgálatára újabb és újabb társadalomtudományi ágazatok alakultak ki. E fejlődés meghatározó mozgató rugója a tudatos társadalom- és gazdaságszervezés igénye volt, országot szervezni, gazdaságot működtetni, az emberi kapcsolatokat fejleszteni csak alapos ismeretek birtokában lehet. A modem államok gyakorlatában már viszonylag korán fontos szerephez jutott a szociológia, a politikatudomány, a pszichológia, a közgazdaságtudomány különböző ágazatai. Az ember - tudatos lénnyé válásától - mindig élénk érdeklődést mutatott szűkebb és tágabb környezete iránt. A társadalmi alapfunkciókat (lakás, munkavégzés, ellátás, képzés, kultúra, kommunikáció stb.) hordozó térelemek és a társadalmi szükségletek összehangolása a történelmi fejlődés során változatos formákat öltött. A szervezett szabályozást kezdetben a társadalom kisebb csoportjai alakították ki (a törökös szervezésű népek vízparti szállásvál-tó települési rendjét még a törzsi szokások szabályozták, a Szent István-i templomépítések már több település együttműködését igényelték, a Római Birodalom kontinentális úthálózatának kiépítése központi és regionális erőfeszítéseket követelt). A nemzetközi kereskedelem fejlődése, a felfedezések, a gyarmatosítások váltották ki annak igényét, hogy egy-egy térség természeti, népességi viszonyairól pontos leírások szülessenek. A statisztika fejlődésével a jelenségek közötti összefüggések megfigyelésére, a felfedezett szabályszerűségek praktikus alkalmazására - a gyarmati közigazgatás megszervezésére, a központi állam területi intézményrendszerének kiépítésére - is mód nyílott. A rurális társadalomból az ipari korszakba vezető átmeneti fejlődés Nyugat-Európában az új térformáló erők felé irányította a gazdaság törvényszerűségeit feltáró korai klasszikus közgazdaságtan képviselőinek figyelmét. A kereskedelmi kapitalizmus virágkorának fíziokratái és merkantilistái a piaci terjeszkedés és a termelési költségek csökkentésében szerepet játszó térbeli összefüggésekre mutattak rá. Az ipari kapitalizmus szinte valamermyi közgazdaságtani áramlata beépítette gondolati rendszerébe a teret, a lokális, a regionális, a nemzeti és a nemzetközi dimenziókat. A területi folyamatok vizsgálatában a hagyományos földrajzi diszciplína mellé felzárkózott a közgazdaság-tudomány is, sőt az elméletalkotásban és a területi politika ala-