Szabadság és gazdaság [antikvár]

Korunkban a legtöbben nem akarjuk eszményeket követve berendezni a gazdaságot, társadalmat, hanem a meglévő rendszerekből szeretnénk a lehető legjobbat elérni. Nagyívű pályája során Sós Aladár (1887-1975), a Henry George (1839-1897) életműve és tevékenysége nyomán kibontakozó george-ista irányzat tagjaként még nem így gondolkodott. A kötetünkbe foglalt két könyv közül az első nagyszabású kísérlet a george-lista tan gazdaságelméleti megalapozására és a megvalósítására kidolgozott elképzelések ismertetésére. A tan középpontjában az embereknek a földhöz való egyenlő joga áll. Az erre a jogra alapozott társadalomban földet csak bérelni lehet, mégpedig a közösségtől. A földtulajdon így gyakorlatilag közös (bárki hozzáférhet, aki megfizeti a közösség számára az egy-két évenként a piaci viszonyokhoz igazított bérleti díjat), a használat módja viszont egyéni. Az utóbbi felel meg mind a gazdasági racionalitásnak, mind az irányzat erkölcsi-politikai kiindulópontjának: mindenki egyenlő és minél teljesebb szabadságának. E társadalomban a föld (telek, telephely) bérleti díján kívül nem lenne más adó, mindenkinek joga lenne munkája teljes eredményéhez. A gazdaság a munka és a tőke magántulajdonára, a piacra és a versenyre alapozva a lehető legszabadabban működne. Sós Aladár neve elsősorban mint jelentős és sikeres építészé ismert, pedig társadalomtudományi esszéit a Nyugat, a Századunk, a Magyar Fórum és a Huszadik Század annak idején rendszeresen és szívesen közölte. Írásai, amelyekből kötetünk második könyve ad válogatást, szaktudást, társadalmi érzékenységet, egységes világképet tükröznek. Az emberi szabadságra épített társadalmi elgondolását hosszú élete során nagy türelemmel és hittel, személyesen is igyekezett másoknak átadni. Alapító tagja volt a Galilei-körnek. A nálánál fiatalabbak közül vonzáskörébe tartoznak olyan írók és tudósok, mint például Hernádi Gyula, Kemény István, Liska Tibor, Márkus István, Sánta Ferenc.