Számítástechnikai alapismeretek III. [antikvár]

Ha egy költői hasonlattal akarunk élni, akkor ezt mondhatjuk: a számítógépek a számítástechnika hangszerei. A szoftver a kotta, amelynek értelmezésével a számítógép növeli teljesítményünket és emeli szellemi képességeinket. Leonardo da Vinci szerint a zene a láthatatlan megformálása", s ez a jellemzés a szoftverre még inkább érvényes. A szoftver láthatatlansága - akár a zenéé - semmivel sem titokzatosabb, mint például az, hova lesz a szél, ha nem fúj.. A számítástechnika anyagát a számítógép hardverében tárolt jelek milliárdjai alkotják. Egy kotta esetén a dallamot a papír és tinta fizikai rendszere írja le, a biológiában az örökletes tulajdonságokat a DNS-nek nevezett kémiai csoport őrzi meg. Ahogy az írásjeleket számos anyag őrizte (az agyagtól a pergamenen át a papírig), így a számítógép hardver is igen sokféle fizikai rendszer segítségével tárolta jeleit: forgó tengelyekkel, lyukkártyákkal, mágneses fluxussal, elektroncsövekkel, tranzisztorokkal és szilíciumlapokon kialakított integrált áramkörökkel. Ezek a jelek képesek arra, hogy jelentsenek valamit. Az egyetlen belső jelentésük viszont az, hogy jelen vannak. Az információ bármiféle különbség, amely megkülönböztet" mondják egyesek. Az első különbség" maga a jel; a második pedig az értelmezésének igényét jelzi. Ugyanazzal a jelrendszerrel írhatjuk le Bach fúgáit, mint bármely mai slágert. Egy számítógépben ugyanaz a jelrendszer leírhat egy statisztikai táblázatot és életre hozhat egy új világot. Tudjuk, hogy ugyanaz a jelrendszere egy falfeliratnak, mint egy versnek. Ha tudjuk, hogy ez igaz a számítógépre is, ez nagyban csökkenti az új technika titokzatosságát és szilárdabb alapokra helyezi a vele kapcsolatos gondolkodást. Bármely közegből épül is fel valami - egy katedrális vagy szövegfeldolgozó gép -, az architektúrája uralja az építőanyagát. A számítógép minőségileg más kifejező közeg, mint az anyag vagy a papír. Képes arra, hogy kiolvassa, kövesse saját jeleit az önértelmezés olyan szintjéig, amely korlátait ma még nem ismerjük. Ezért annak, aki a számítástechnika lényegét meg akarja érteni, nem egyszerűen az edényt kell meglátnia az anyagban, hanem a kezdői által kikínlódott edényekben a kínai porcelán lehetőségét is. Hiszen a gyermekcipőben járó számítógép-tudományban ma még mindenki kezdő.