Bővebb ismertető
Az írásbeliség, a szövegfeldolgozás története
Az írásbeliség kialakulása óta döntő módon határozza meg az emberi társadalom fejlődését. Az ismeretek pontos rögzítésének, tárolásának, továbbításának igénye az emberi társadalom kialakulásának már legkorábbi szakaszában is jelentkezett. Gondoljunk csak a különböző barlangrajzokra, szimbólumokra, amelyekkel értelmes őseink hírt adtak magukról. Különös és sajátos jelrendszerek alakultak ki. Ezek jól jellemezték az emberi kultúra fejlődését és a mai napig képet adnak az emberi civilizáció korszakairól.
Egyfajta elvonatkoztatást, absztrakciót jelentett a képekből kialakított mozaikokkal kifejezett gondolatok rögzítése. Ezen ismeretek rögzítéséhez szükség volt egyfajta megegyezésre a jelek, szimbólumok jelentésében, az ismeretközlő és az ismereteket fogadó között. Így az emberi ismeretátadás szereplői egyrészt térben és időben elkülönülhettek egymástól, másrészt az ismeretközlés eszköze és közege már nem szükségszerűen csak az ember volt.
Az első írásos emlékek ugyan maradandóak voltak, de nem nevezhetők hétköznapinak. Ezek hordozója a kő, technikája pedig a festés vagy vésés. Így nem annyira az üzenetek továbbításának mint inkább megőrzésének eszköze volt. Egyéb, más hordozó anyagokat (bőr, textil) használtak, de ezek sem szolgáltak a tömeges információtárolásra és átadásra.