Szöveggyűjtemény a Civil társadalom fejlődése és a nonprofit szervezetek alapismeretei és a Menedzsment tantárgyakhoz [antikvár]

1. A CIVIL TARSADALOM Magyar és európai civil társadalom A Pécsett, 1999. márcitis 5 -7 -én "Az európai civil társadalom" címmel rendezett konferencia anyagából Szerkesztette: Csefkó Ferenc és Horváth Csaba A Friedrich Ebért Alapítvány kiadása ISBN 963 849 0439 Pécs, 1999 A CIVIL TÁRSADALOM NYOMVONALAI AZ ÚJ EURÓPAI TÉRBEN Miszlivetz Ferenc L A jó társadalom gondolata A 20. század kritikai gondolkodói és társadalomkritikusai, amikor elgondolták a lehető legélhetőbb társadalmat, rendszerint megkülönböztető jelzőket is találtak modelljükhöz. Graham Wallace 1914-ben publikálta a Great Society (Nagy Társadalom) című könyvét. Nagy Társadalmon a modern munkamegosztáson alapuló interdependens világtársadalmat értette. Ez a munkamegosztás azonban nem volt elidegenítő, a benne résztvevők megőrizték egymás kölcsönös tiszteletét és képességüket a boldogságra. Bár Wallace a Nagy Társadalom koncepcióját Anglia és Amerika társadalmaira kívánta alkalinazni, szeme előtt mégis egy norvég kisváros vagy falu képe lebegett, ahol az emberek békében és boldogságban éltek egymással, de ez nem ment a gazdasági hatékonyság rovására. A "Jó Társadalom", Walter Lippman könyve, 1938-ban jelent meg. Üzenete, hogy a liberalizmust meg kell szabadítani a laissez-faire gondolkodástól. Ez annyit jelent, hogy nemcsak az önkényt kell kiküszöbölni a társadalomból, hanem a szerzett jogokat és a piac monopóliumok általi torzításait is. Lippman törekvése egyértelmű volt: azt akarta, hogy a Graham Wallace féle Nagy Társadalom-ból Jó Társadalom váljék. Ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy a Jó társadalomnak nincs építészeti terve. Nem léteznek ugyanis kész minták, amik az emberi életnek formát adnának. Ez a vezérgondolat aztán a fasizmus és kommunizmus totalitarianizmusát egyaránt elkerülni kívánó gondolkodóknál, elsősorban Karf Poppernél és követőinél a Nyitott Társadalom koncepciójában kristályozódik ki. Popper tanítványa, Ralf Dahrendorf ezt meg is fogalmazza: "A nyílt társadalom a maga rendezetlenségével, antagonizmusaival, kényelmetlenségeivel, de mindenek felett alkotmányos nyitottságával és örökre befejezetlen jellegével - a jó társadalom."' Ám rögtön hozzáfűzi: a demokrácia és a piacgazdaság éppen azért kívánatosak, mert "hideg projektek" és nem követelik maguknak a férfiak és nők lelkét - de ma már nem érhetjük be ennyivel. Bár konfliktusra és változásra szükség van, az anómia olyan mértékben fenyeget, hogy vele szemben a "normális" politika elégtelennek bizonyul. "Az embereknek kötődésre és választási lehetőségekre van szükségük ahhoz, hogy életlehetőségeiket a maguk teljességében élvezhessék. És ezek a kötődések az autonóm társulások variációit igénylik, amit civil társadalomnak nevezünk." Nem véletlen, hogy a 90-es években - az anómia évtizedében - jelenik meg újra markánsan az a gondolat, hogy a szabad piaci mechanizmusok és a formális demokrácia intézményei által garantált nyílt társadalom szükséges, de nem elégséges feltétele a ,jó társadalomnak". A szintén Popper tanítvány Soros György is megfogalmazta néhány évvel ezelőtt ezt a tételt, s a globális laissez fairé kapitalizmus társadalomroniboló hatásait fékező - szintén globális - intézmények felállítását Javasolja megoldásként. Az utolsó totalitárius rendszer, a szovjet típusú kommunizmus összeomlását követő évtized