Szövetkezés 1999/1 [antikvár]

ROBERTO RODRIGUESNEK, A SZÖVETKEZETEK NEMZETKÖZI SZÖVETSÉGE ELNÖKÉNEK A GÖDÖLLŐN 1998. MÁJUS 18-ÁN MEGTARTOTT SZÖVETKEZETI NAGYGYŰLÉSEN ELHANGZOTT BESZÉDE Barátaim, bocsánatot kérek, hogy nem beszélek magyarul. Szeretném megköszönni azt a lehetőséget, amelyet biztosítottak számomra, hogy részt vehetek ezen a rendkívüli jelentőségű eseményen Magyarországon. Annál is inkább fontos ez, mert Magyarországon az első szövetkezetet 1845-ben hozták létre, csak egy évvel később, mint az első szövetkezetet Angliában. A magyar szövetkezetek az SZNSZ létrehozása óta rendkívüli mértékben támogatják a nemzetközi tevékenységeinket, intézményeinket. Ezen kívül 1904-ben Budapest lehetett a házigazdája az SZNSZ VI. Kongresszusának, számos szövetkezeti világtalálkozónak volt rendezője, legutóbb 1996-ban az SZNSZ Központi Bizottsága s az európai régió közgyűlése Budapesten tartotta az ülését. Szoros kapcsolat van ezért Magyarország és az SZNSZ között, amely szervezet 104 éves, s már a világ 102 országából több mint 200 szövetkezeti szervezet a tagja. Ezek tagjainak száma pedig megközelíti a 750 milliót. Ezért megtiszteltetés, ugyanakkor öröm is számomra, hogy egyrészt mint az SZNSZ elnöke, másrészt mint egy brazil mezőgazda én is jelen lehetek és felszólalhatok ezen a magyar szövetkezeti mozgalom által rendkívül fontosnak tartott értekezleten, melyet az Országos Szövetkezeti Tanács szervezett meg. Először is engedjék meg, hogy rámutassak néhány olyan problémára, amellyel a szövetkezetek szembesülnek mindenütt a világon. Ahogy azt mindannyian tudjuk az első szövetkezetet Európában a múlt század közepén hozták létre, mintegy válaszképpen az ipari forradalom által okozott munkanélküliségre. Azóta is, egészen a berlini fal leomlásáig, a szövetkezetet úgy tekintették niint a szociális gazdasági fejlődés olyan harmadik