Szövetkezés 2013/1-2. [antikvár]

Az elmúlt három évben kiemelt figyelmet fordítottunk a szövetkezetek állami szabályozásának kérdéskörére. Ezt tudatosan tettük. A gyakorlat ugyanis mindenre kiterjedően, drámai módon jelzi, hogy a jogbizonytalanság miatt sérül a tulajdonosi önrendelkezés; szűkül a kezdeményező vállalkozás; visszaszorul vagy lehetetlenné válik a tagi szolgálat. Ezek fundamentumok, mindegyik megrendült. Elemzésekben, szakcikkekben (egymással összefüggő) két fő vonulatot boncolgattuk. Érveltünk a mellett, hogy a szövetkezetek életében (a jelenlegi társadalmi, gazdasági helyzetben) mélyreható változás csak akkor következik be, ha az általános és a specifikus szabályozás, a célzott támogatás-, és a pozitív diszkrimináció (széles körben) kedvezőbbé válik. Ez a stabilitás elérésének egyik feltétele. Tartós viszont csak akkor lesz, ha az ösztönző (állami) szabályozás javuló belső (szövetkezeti) aktivitással kapcsolódik össze. Az előbbi két oldal együtthatása minden értelemben hajtóerővé válik. Ezek persze széleskörű összefüggések, észlelésük és érvényesülésük nélkül azonban nem következik be az állam és a szövetkezeti közösségek viszonyában fordulat. Az elmúlt három évben szerkesztett és széles körben terjesztett lapszámainkban közölt mondanivalónk az előbbi két oldal (az állam és a szövetkezetek) viszonyára koncentrált. A vonatkozó megállapítások és ajánlások jelenleg is időszerűek, azok hosszabb távon is „kútforrásnak" tekinthetők. - Folyóiratuk három előző számának téma-mérlege eképpen foglalható össze.