Szűcsök és kesztyűsök árszabásai (1597-1821) [antikvár]

Az árszabásokat tematikusan közreadó sorozat elsö kötetében részletesen beszámoltunk arról, hogy milyen indítékokkal kezdődött 1987-ben az MTA Néprajzi Kutatóintézetében a publikálatlan árszabások másolatainak gyűjtése. Az ismertetett előzmények után' a céhes iparral kapcsolatosan akkor frissen megjelent árszabás-kataszter^ és a levéltárak munkatársainak segítségével létrehozott gyűjtemény kiadása 1995-ben indult meg. Ekkor a gyapjút feldolgozó és öltözetté formáló textiliparosok, a csapók, gubások és szürszabók, süvegesek és kalaposok^ árszabásait tettük közzé. Ezt a kötetet 1996-ban az építőiparosok, famunkások, asztalosok és esztergályosok árszabásaiból kiadott válogatás követte. Most a bőrfeldolgozó iparágak közül a szűcsök, és kesztyűsök publikálatlan árszabásaiból válogattunk egy kötetre valót. A szűcsök az egyik legrégebbi múltú hazai iparág képviselői, akiknek a 14. századtól ismert, idővel egyre népesebbé vált szervezetei - mivel eltérő alapanyagú, különféle termékekkel, de a társadalom valamennyi rétegét kiszolgálták - a 15. században már behálózták az országot. A 18-19. század fordulójáig 169 egyszakmás és 13 kétszakmás céhszervezetük ismert,^ amelyeknek a szűcscéhekről fennmaradt írásos és tárgyi emlékek, mesterségjelvények sokasága állít emléket.^ A szűcsök termékeik nyersanyagának, a szőrmés bőröknek: a nemes pré-meknek és a juh bőrének kidolgozásához is értettek,^ és a tartósított, kész bőrből kiszabták, megvarrták, bélelték is a különféle ruhákat,^ sőt a bőrruhák díszítését is elvállalták.^ A magyar szűcsök számára - a szűrszabókhoz hasonlóan - nem volt kötelező a hároméves külföldi „tanulmányút", vándorútjuk jószerével későbbi vásárlókörzetükre korlátozódott, hogy megismerkedjenek egy-egy céhközponthoz, jövendő céhük vonzáskörzetéhez tartozó megrendelők igényeivel." A szűcsök mellett a technológiát érintő munkamegosztásban idővel szerepet kaptak a ruházkodási iparban fontos, finom irhabőrt gyártó irhások és egyes bőrruhákra specializálódott kézművesek, így a kesztyűsök. Az irhások - a szűcsökkel ellentétben - nem szőrmés, hanem csupasz, kopasz bőrökkel foglalkoztak, és a növényi anyagokkal dolgozó cseres vargáktól, az ásványi sókat is felhasználó csávás vargáktól, tobakosoktól, tímároktól eltérően zsírt is használtak a bőr kikészítéséhez. Árszabásaikat egy későbbi kötetünkben, a többi bőrgyártással foglalkozó iparos árszabásai között tesszük közzé. Az irhások a kész bőrből nem varrtak ruhákat, hanem felhasználásra továbbadták például a keszwűsöknek, akik éppen ezekből a finoman megdolgozott bőrökből dolgoztak.' A kesztyűsük megjelenéséig, céheik országos elterjedéséig főleg a