Tájékoztató 1983/6. [antikvár]

Varsányi Erika WELTNER JAKAB ÉS A SZÁZADELŐ MAGYAR MUNKÁSMOZGALMA (ELŐTANULMÁNY EGY KÉSZÜLŐ MONOGRÁFIÁHOZ) Weltner életpályáját a rá vonatkozó irodalom és a maga önéletrajzi Írása alapján fő vonalaiban ismerjük. ^ Weltner Jakab 1873. december 6-án született Budapesten. Szűkös körülmények között élő klshivatalnoki család hat gyermekének volt az egyike, aki az apa korai halála miatt hatéves korától árvaházban nevelkedett. Az ottani, emberségesnek nem igen nevezhető viszonyok bontakozó értelmére, érzelemvilágára feltétlenül jelentékeny hatással voltak. Az önérzetes fiút az igazságtalanság, a megaláztatás lázadásra, dacra késztette, az intézet vezetőit pedig az ő szembeszegülő magatartása arra, hogy elzárják a szorgalmas, tanulnivágyó gyermek elől a továbbtanulás' útját. Igy a Nagymező utcai polgári iskolában végzett két év után asztalosinasnak adták. A vegyes emlékeket őrző tanoncévek után, segédként több kisüzemben dolgozott, ahol megismerkedett és bizonyos mértékig azonosult is segédtársainak a különféle gazdasági és politikai kérdésekről alkotott véleményével. De az élénk észjárású és a mélyeob okokat kutató asztalossegéd nem elégedett meg az ő nem mindig meggyőző érveikkel, okfejtésükkel, magát folyton művelve, a társadalmi, gazdasági és szociális kérdések iránt intenziven, elmélyülten érdeklődve hamarosan rádöbbent a kapitalizmus mélyebb ellentmondásaira, s különösen a munkaidő és munkabér valódi összefüggéseinek problematikája foglalkoztatta. Hazafias érzelmektől fűtve lépett be a kilencvenes évek elején az Asztalosok Önképző Egyletébe, ahol mint könyvtáros működött, de a könyvanyag buzgó végigolvasása után, ráébredve az egyleti tagság céltalanságára és értelmetlenségére, rövidesen megvált az egyesülettől. Ezt követően Ganz-gyári munkásként kapcsolatba került a szocialista asztalosmozgalom egyik előharcosával, K. Szabó Józseffel, s olyan emberi, s egyszersmind mesteri-tanítványi viszony alakult ki közöttük, hogy később tanítómesterét és atyai jóbarátját tisztelte benne. Az 1894-es budapesti asztalossztrájk idején Weltner már tagja a szabadszervezetnek, az asztalosok szakegyesUletének és lelkes híve a rövidebb munkaidőért folytatott politikai-gazdasági harcnak. Ez a bérharc sodorta - ahogyan memoárjában írta ^ - véglegesen a szociáldemokrata mozgalomba. E sztrájk tanulságai és mindennapi megélhetési gondjai késztették arra, hogy több száz társával együtt Ausztriában próbáljon munkát keresni. Az ekkori viszonylag rövid bécsi, majd németországi - 1897-1898 - tartózkodása során alkalma nyilt rá, hogy betekintést nyerjen a magyarországinál fejlettebb