Tájékoztató 1985/1. [antikvár]

B. Bernát István ASZTALOS MIKLÓS DR. ÉS A „TRANSZILVÁN ESZME" (1925—1927)* A külföldi segítséggel uralomra jutott magyar ellenforradalmi rendszernek a trianoni békekötés után a körülötte kialakított új, illetve megnövekedett államokkal a megváltozott feltételek közepette kellett rendeznie kapcsolatait. A rendezésben lényeges eleme volt többek között az a tény, hogy a békekötés értelmében a magyar anyanyelvű lakosság közel egyharmada ezen államok nemzetiségévé tétetett. A békeszerződés előírásai, valamint a Teleki-, majd a Bethlen-kormány gazdasági és politikai konszolidációs törekvése egyaránt szerepet játszott abban, hogy azokat a magyarországi - gyakran az elcsatolt területekről menekülteket is összefogó - társadalmi és politikai szervezeteket, amelyek a békeszerződés megváltoztatását nyíltan, a fegyveres erőszak alkalmazását is sürgetve követelték, formálisan megszüntették. A megszüntetés azért volt formális, mert annyi történt, hogy az említett szervezeteket új keretek közé szorították és a mindenkori kormányzat szigorú ellenőrzése alá rendelték. Ez azt jelentette, hogy az uralkodó osztály vezető körei nem mondtak le a trianoni békeszerződés revíziójáról, hanem csupán a megváltozott politikai feltételek között az irredenta törekvéseket nem támogatták nyíltan, hanem egy hosszabb távra szóló és differenciáltabb megoldást próbáltak kidolgozni és megvalósítani Ennek érdekében nem csupán a társadalomtudományokat igyekeztek fokozottabban a kormányzat szolgálatába állítani, hanem a revíziós célú társadalmi szervezeteket is. 1921. augusztus 12-én, a Minisztertanács ülésén hozott határozat értelmébeni a kisebbségi magyarság érdekében tevékenykedő egyesületek munkájának összehangolására létrehozták a Társadalmi Egyesületek Szövetségének Központját (TESZK). A központ vezetője Teleki Pál gróf lett, bár a tényleges ügyintézést helyettese, dr. Papp Antal végezte. A központ titkos volt, a nyilvánosság elől elzárták. (Többek között azért is, mert a Miniszterelnökség ill. a Külügyminisztérium nem tarthatott fenn közvetlen kapcsolatot az erdélyi magyar politika képviselőivel.) A központhoz tartozó szervezetek ugyanakkor legálisan, jóváhagyott alapszabályokkal rendelkezve működtek. Ez a kettősség lehetővé tette azt, hogy a ^ Részlet a szerző "Bartha Miklós Társaság története" (1925-1930)" című kandidátusi értekezéséből.