Társadalmi Szemle 1957. január-december [antikvár]

Részlet: "A mezőgazdaság fejlődése világszerte a nagyüzem felé halad. Ez érthető, hiszen nagyüzemben a korszerű gépi technika, a kémiai módszerek segítségével a kisüzemnél jóval nagyobb termést és jövedelmet lehet elérni. Franciaországban például a 20 hektáron aluli gazdaságok területe az utóbbi 12 év alatt 42,8 százalékról 37,6 százalékra, az Amerikai Egyesült Államokban a kisgazdaságok arányszáma, 15 év alatt 5,6 százalékról 3,6 százalékra csökkent, s ennek megfelelően nőtt a tőkés nagygazdaságok száma. A fejlődésnek valamennyi tőkés országban ez a fő iránya. A népi demokratikus országok mezőgazdaságában is a nagyüzemé a jövő. De míg a kapitalista államokban a kisárutermelő gazdaságok - mivel drágán termelnek s a nagy farmokkal szemben nem versenyképesek - tönkremennek, földjeiket dobra verik, s azok a tőkés nagybirtokosok és a bankok kezére jutnak, addig a népi demokratikus országokban a kisüzemek nem mennek tönkre, a dolgozó parasztok önkéntes szövetkezésével a kisárutermelő formát felcserélik a korszerű gépi technika segítségével több és olcsóbb termelésre képes, a bővített újratermelést rendszeresen lehetővé tevő szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodással. Pártunk mélységesen meg van győződve arról, hogy a mezőgazdaság nagyarányú fejlődése hazánkban is csak a nagyüzemi földművelésre való fokozatos áttérés alapján valósítható meg. S mivel a kizsákmányolás, az osztályok megszüntetése csak nagyüzemi szocialista mezőgazdaságban lehetséges, a szocializmus felépítésére, nem pedig a kis árutermelésre veszi az irányt. Ezért változatlanul helyesnek tartja a Magyar Dolgozók Pártjának a falu szocialista átalakítására irányuló stratégiai fő célkitűzését, a II. és III. pártkongresszusnak ezt kinyilvánító határozatát." támsapalmi szemle A MAGYAK SZOCIALISTA Mlir«KÁSPAR'E ELMÉLETI ÉS POMTIKAI FOLYÓÍBATA XII. ÉVF. 1. SZÁM BUDAPEST 1957, MÁJUS KÁDÁR JÁNOS: A Fél év telt el a Társadalmi Szemle legutóbbi számának megjelenése óta; súlyos események és tapasztalatok félesztendeje. S ha az elleBforradalom átmeneü sikereinek okait kutatjuk, nem utolsósorban azt kell megállapítani, hogy párttagságunk, pártfunk-cionáriiisaink. a szocializmus építésének fontos posztjain álló kommunisták és pártonkívüliek nagy részénél Jelentős eszmei zűrzavar mutatkozott, ami többek között megakadályozta az ellen-foFradalo.m jelenségeinek idejében történő felismerését, helyes megítélését is. Ez az esssmei zűrzavar nagyrészt az elégtelen ideológiai felkészültségre vezethető vissza. A párt politikai irányvonala ugyanis huzamos ideig nélkülözte az elengedhetetlen elméleti megalapozást; a párt nem magyarázta meg meggyőzően a tömegeknek a szocializmus építése során felmerülő gazdasági és politikai kérdéseket. Az elméleti és propagandamunkában eluralkodott dogmatizmust az 1953 utáni erőfeszítések sem tudták felszámolni. A dogmatizmus gátolta a tudományos munkát, az élő marxizmus—leninizmus lényegének megfelelő és a magyar valóság tényeinek ismeretén alapuló önálló elméleti általánosítások kidolgozását. A dogmatizmus gátolta a kommunista káderek képességeinek szabad kibontakozását, a marxizauus kritikai szellemének és módszereinek elsajátítását, s ezért a hazai és külföidi jelenségeket elvtársaink többnyire kész formulák szerint ítélték meg. Ez persze kevesebb fáradságot igényel, mint a tények tudományos feltárása és marxista elemzése, de eltérít a valóságtól, a módszerben szubjektivizmushoz és a politikában szektássághoz vezet. A formulákban való gondolkodás és a szektásság eltávolítja a párttól a tömegeket, mert a tömegek nap mint nap a valósággal találkoznak, és tapasztalják, hogy a tények nem fedik a dogmatikus formulákat.