Társadalmi Szemle 1971. március [antikvár]

VADÁSZ SÁNDOR: A Párizsi Kommün emlékezetére Nagyjában-egészében három emberöltő választ el bennünket a világ első munkáshatalmának megalakulásától. Az egykor magasra csapó szenvedélyek elcsitultak, az eltelt idő lehántotta a Kommünről mindazt, ami véletlennek, esetlegesnek bizonyult a történelem rostáján, hogy tisztán álljon előttünk a párizsi munkások nagy történelmi kísérletének maradandó lényege. Ez azonban egyáltalában nem jelenti azt, hogy a jelenkor hűvös tárgyilagossággal, vagy éppen közömbösen tekint vissza rá. A nyugat-európai kommunista pártok elméleti folyóiratai és lapjai éppen ezekben a hetekben készítik elő a Párizsi Kommün emlékének szentelendő különszámaikat, amelyek nyilván a mai harcokat legközvetlenebbül segítő tanulságok kiemelésére törekednek majd. A szocialista országokban elhangzó vagy megjelenő megemlékezéseket a történelmi előfutároknak kijáró tiszteleten túlmenően az az igény jellemzi, hogy ismét számba vegyék a Kommün hozzájárulását a tudományos szocializmus fejlődéséhez, a marxizmus—leninizmushoz. Annak bizonyítására, hogy a burzsoáziát sem hagyja közömbösen ez az évforduló, egyetlen példát említek, a gaulleista Nation című sajtóorgánumét, amely a francia köztársaság nagy történelmi dátumairól összeállított cikkében előkelő helyet juttatott a Kommün leverésének. Az állásfoglalások pártossága magától értetődő, az osztályhelyzetből eredeztethető politikai jelenség, jóllehet polgári történészek részéről történtek bizonyos kísérletek annak érdekében, hogy elmossák a határvonalakat a kommünárok és a versail-les-iak között, mondván, hogy mindkét tábor képviselői a legjobb meggyőződésük szerint cselekedtek, ily módon elsősorban a tragikus körülmények felelősek a világtörténelemben addig példa nélkül álló polgárháború szenvedéseiért. A Kommün megítélésében tükröződő politikai magatartások sokrétűségének érzékeltetése végett megemlítjük, hogy bizonyos francia polgári körök nacionalista talajon, nem titkolt szovjetellenes éllel kísérlik meg — utólag — összebékíteni azokat, akik annak idején a barikád két oldalán állva küzdöttek egymással életre-halálra. E helyütt csak arra van lehetőség, hogy a Párizsi Kommün rendkívül összetett problematikájából egy-két kérdést kiragadva megkíséreljük a válaszadást néhány különösen időszerűnek látszó tanulság levonása végett. A jobb megértés miatt, ha röviden is, emlékeztetnünk kell e forradalom sajátos körülményeire. A korszak történetében nem különösebben járatos olvasó számára is közismert az a megállapítás, hogy a Kommün az 1870—71-es francia—porosz háborúban, pontosabban az e háború által életre hívott különleges feltételek között született meg. Az 1870. szeptember 4-i forradalom megdöntötte a második császárság parazita rendszerét és egy burzsoá kormányt juttatott uralomra, amelynek létét egyetlen tényező tette jogosulttá: a nemzeti védelem irányítása. A szeptember 4-én létrehozott köztársaság megvédése azonban csakis abban az esetben volt lehetséges, ha fegyverbe szólítják a dolgozó osztályokat,