Társadalmi Szemle 1982. május [antikvár]

ÓVÁRI MIKLÖS: A közoktatás helyzete és kiegyensúlyozott fejlesztésének feladatai Előadói beszéd a Központi Bizottság 1982. április 7-i ülésén Pártunk Központi Bizottsága utoljára tíz éve foglalkozott átfogóan a közoktatás helyzetével és fejlesztésének feladataival. Már önmagában ez a tény is indokolná — de még inkább egyéb okok és körülmények sürgették —, hogy napirendre tűzzük e témát. Közéletünkben ugyanis elég sok a vitatott kérdés az iskola mai működésével, fejlesztésének irányával kapcsolatban; ezeknek a hátterében ott vannak hosszabb idő óta megoldásra váró problémák; ugyanakkor új feladatokat adnak az oktatás számára a népgazdaság intenzív fejlesztésének követelményei; válaszok hiányában pedig nem kevés a bizonytalanság, sőt a bizalmatlanság is a pedagógusok körében, illetve a közvéleményben az iskolával és az irányítással szemben. Az említett okok és körülmények — főleg az utóbbi években — arra vezettek, hogy a jogos kritika mellett elszaporodtak az egyoldalú és túlzó ítéletek is. Egyesek megkérdőjelezik oktatásügyünk történelmi vívmányait, a pedagógusok áldozatos munkájának eredményeit. Mások úgy vélik, hogy az iskolaügy alkalmas céltáblája lehet hamis társadalomkritikai nézeteknek. Mindebből nyilvánvalóan adódik a következtetés: itt az ideje, hogy áttekintsük a tíz éve elfogadott határozat végrehajtásának tapasztalatait, megvizsgáljuk a közoktatás mai problémáit, s kijelöljük a további munka főbb irányát. Első következtetésként azt vonhatjuk le, hogy az 1972. évi határozatban megfogalmazott elvek hosszabb távon is érvényesek. A szocialista iskolának változatlanul aktuális és kiemelkedően fontos feladata: önállóan gondolkodó, elkötelezett, aktív, kezdeményező és alkotó személyiségek nevelése; az iskola által közvetített műveltségi anyag tartalmának és az oktató-nevelőmunka módszereinek folyamatos megújítása és korszerűsítése; szilárd alapműveltségen nyugvó tudás kialakítása; a szocialista társadalom fejlődése szempontjából kívánatos mobilitás, mindenekelőtt a fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulásának szociális és pedagógiai eszközökkel való elősegítése; az általános iskola fejlesztésének előtérbe állítása; az iskolai demokrácia fejlesztése. A tíz év mérlegének fontos eleme az is, hogy a végrehajtás egészében véve előbbre vitte az oktatásügyet: jelentős a számszerű, mennyiségi fejlődés; a bevezetés alatt álló új tantervek és tankönyvek többsége jobb mint a régi; fejlődtek az oktatás módszerei, és a nehezedő gazdasági feltételek közt is megkülönböztetett fejlesztést élvezett az általános iskola.