Társadalmi Szemle 1984. június [antikvár]

HUSZÁR ISTVÁN:Pártirányítás és gazdaságpolitikaA pártirányítás és a gazdaság összefüggéséről folyó eszmecserék, viták nem mai keletűek. Ha ezúttal el is tekintünk a kérdéskör nemzetközi és politikatörténeti tanulságaitól, s csupán a magyar fejlődést vizsgáljuk, akkor is látható, hogy a pártirányítás jellege mindig is meghatározója, s egyben sajátos tükörképe volt gazdasági viszonyainknak. A felszabadulás utáni korszakváltás éveiben megnőtt a politika direkt beavatkozói szerepe. A politika s benne a párt tevékenysége meghatározó volt abban, ahogyan és amilyen ütemben módosult, alakult át a társadalom osztályszerkezete, szűnt meg a tőkés magánelsajátításra épülő gazdasági integráció, s vette kezdetét a szocialista alapú gazdasági fejlődés, teremtődött meg egy ehhez szükséges, ún. eredeti felhalmozás". Az irányítás demokratikus elemei s benne a pártdemokrácia kérdései ekkor bizonyos mértékig de csak bizonyos mértékig érthetően háttérbe szorultak. A hatalomgyakorlás későbbi monopolisztikus formája mely az ismert torzulásokkal. súlyos hibákkal és bűnökkel lett terhes sajátos politikai kifejeződése volt a gazdaságban ugyancsak érvényesülő hierarchikus irányítási elveknek.A következményt az alacsony hatékonysággal és nehézkesen működő, igazgatási jellegű, utasításos gazdasági kormányzást, a gyors növekedés ellenére sok szempontból elmaradott, az élenjáró fejlődési tendenciákhoz igazodni nem képes, torz gazdasági szerkezetet nem lehet függetleníteni az irányítás gyakorlatától.A pártirányítás és a gazdaság kapcsolatában az első igazi áttörést az 1956 utáni megújulási korszak jelentette, amikor először fogalmazódott meg elvi szinten az az igény, hogy a párt ne vegye át az állami és a gazdálkodó szervek jogosítványait. Az akkori, tegyük hozzá a mai politikai dokumentumoknak is visszatérő eleme, hogy a politikai irányítást ne az operatív, egyedi beavatkozások jelentsék, s jobban érvényesüljön az állami irányító és gazdálkodó szervek döntési szabadsága és felelőssége.Ez az elvi követelmény még nagyobb hangsúlyt kapott a párt által kezdeményezett és meghirdetett gazdaságirányítási reform kimunkálásakor, illetve bevezetésekor. Érdemes visszaidéznünk, miként is fogalmaztuk meg a gazdaságirányítási reform egyik alapelvét.: minden kérdést ott döntsenek el, ahol a helyes döntéshez szükséges információ leginkább rendelkezésre áll, és ahol a döntésért és végrehajtásért a felelősség leginkább egyértelművé tehető. Nem állithatjuk. hogy e jelzett korszakhatárok és a politikai dokumentumokban meghirdetett. helyes elvek egycsapásra megváltoztatták volna a pártirányítás jellegét.A cikk a Magyar Politikatudományi Társaság Gazdaságpolitikai Szekciójának 1984. május 3-i ülésén tartott előadás alapján készült.