Társadalmi szemle 1986. október [antikvár]

NYÚL EMIL: A népgazdasági teljesítmények és a lakossági jövedelmek A hetvenes évek közepétől kialakult és ma már közismert külgazdasági és hazai gazdasági feltételek megváltozott jellege közepette az MSZMP - 1957 óta folytatott - életszínvonal-centrikus politikája lényegében nem változott, noha a népgazdaság teljesítőképessége csökkent. E cikk keretében - a teljesség igénye nélkül - megkíséreljük felvázolni a népgazdaság teljesítményeinek és a lakossági jövedelmeknek az alakulását, a jövedelmi folyamatokban megfigyelhető néhány új tendenciát, gazdasági-társadalmi hatást. Ezekben a folyamatokban az 1979. évi gazdaságpolitikai irányvonal-módosítás jelzi a gyökeres változásokat, ezért vizsgálódásaink az azóta eltelt és az azt megelőtő hét esztendő jelenségeire, összefüggéseire terjednek ki. A lakosság nomináljövedelmei és a népgazdaság teljesítményei A „hogyan dolgozunk és hogyan élünk" kérdése megválaszolhatatlan az idevágó statisztikák nélkül. Hogyan alakult a népgazdaság jövedelemtermelő képessége és ezzel összefüggésben a lakosság összes jövedelme? A népgazdaság jövedelemtermelő képességét legátfogóbban a nemzeti jövedelmen keresztül követhetjük nyomon; ez alkalmas a nemzeti mértékű hatékonyság bemutatására. A lakossági jövedelmek a lakosság munkából származó jövedelmeit és a pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatásokat tartalmazzák. Alakulásukat névleges és tényleges mértékükön, azaz mind nominál-, mind reálértéken érdemes szemügyre venni. A nemzeti jövedelem és a lakossági jövedelmek között szigorú objektív meghatározottság és kölcsönhatás érvényesül. A mindenkori nemzeti jövedelem az alapja a termelés bővítését és korszerűsítését szolgáló felhalmozásnak és a lakosság fogyasztását fedező lakossági jövedelmeknek. A lakossági munkajövedelmek és a társadalmi juttatások együttesen a nemzeti jövedelem - a konkrét körülményektől függően, változó mértékben - túlnyomó részét teszik ki. Nos, akár a lakosság nominál-, akár reáljövedelmeit vesszük tekintetbe, megállapíthatjuk az összhang hiányát, mégpedig fokozódó hiányát a megtermelt és belföldön felhasználható népgazdasági jövedelmekhez képest. Különösen szembetűnő az összhanghiány a lakossági nomináljövedelmek és a gazdaság reális jövedelmeinek alakulása között. A vizsgált időszakot ugyanis a népgazdaság jövedelemtermelő képességének radikális csökkenése és a lakossági nomináljövedelmek egyenletes, gyors növekedése jellemezte. A népgazdaság jövedelemtermelő képességének radikális csökkenése több tényező együttes hatására következett be, és nyílt, valamint burkolt formában is kifejezésre jutott.