Társadalom és gazdaság Közép- és Kelet-Európában 1995/3. [antikvár]

Részlegesen informált játékok Harsányi János1 A játékelmélet a stratégiai problémák elmélete. Vagyis azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mi a racionális viselkedés olyan helyzetekben, ahol minden résztvevő stratégiája attól kell, hogy függjön, hogy mi lesz a többi résztvevő várható stratégiája. A játékelmélet mint különálló kutatási terület Neumann János és Morgenstern Oszkár könyvével vette kezdetét. A könyv, amelynek címe Játékelmélet és a gazdasági viselkedés, 1944-ben jelent meg. Neumann magyar születésű matematikus volt, Morgenstern osztrák származású közgazdász, abban az időben mindketten a Princeton egyetemen voltak professzorok. 1994-ben, vagyis 50 évvel Neumann és Morgenstern könyvének a megjelenése után, volt az első alkalom, amikor a közgazdasági Nobel-díjat három játékelméleti kutató kapta, John Nash, Reinhard Selten és jómagam. Feltehetőleg az illetékes Nobel Bizottság szándékosan választotta a könyv megjelenésének 50. évfordulóját erre a célra. Neumann és Morgenstern elmélete részben a különböző társasjátékok tanulmányozásán alapult, például a sakk, a dáma, a bridge és a póker tanulmányozásán. Ennek folytán a játékelmélet sok szakkifejezése a társasjátékokra vonatkozó mindennapi nyelvből ered, például innen erednek olyan szakkifejezések, mint játék, játékos, lépés és kifizetés (angolul "payoff'). Neumann és Morgenstern fő célja nem a különböző társasjátékok tanulmányozása volt, hanem az, hogy a való életben, s főleg a gazdasági életben felmerülő stratégiai problémák elemzésére dolgozzanak ki megfelelő módszereket. Elméletben minden társadalmi helyzet felvet stratégiai problémákat, melyek játékelméleti elemzést kívánnak. De a klasszikus közgazdaságtan elkerülte a játékelmélet tényleges használatát azáltal, hogy feltételezte, a gazdasági élet minden részében tökéletes verseny van. Vagyis feltételezte, hogy minden egyes eladó és minden egyes vevő gazdasági tevékenysége kisméretű az egész piaci forgalomhoz képest. Ennélfogva egyetlen résztvevő sem tudja a saját egyéni tevékenységével a piaci árakat komolyan befolyásolni, és ezeket az árakat adottnak kell, hogy tekintse. Ez a tény feleslegessé teszi számára, hogy a többi résztvevő tevékenységét egyenként játékelméleti elemzés tárgyává tegye.