Technológiai korszakhatáron [antikvár]

Az 1970-es évtized a termelékenység évtizede. Az 1980-as évek a Totál Quality Management (TQM) jegyében teltek el. A most zajló 1990-es évtized a rugalmasságé." (Aggarwal [1995], kiemelés tőlünk: K. É.-Sz. K.) Sumer Aggarwal, a Suffolk Egyetem (Boston) neves professzora, ekképpen foglalta össze az országokat és a vállalatóriásokat egyaránt megrengető változásokat, amelyek az utóbbi néhány évtizedben a termelés és a szolgáltatások világában végbementek. A közép- és kelet-európai gazdaságoknak, a tervgazdaság merev rendszerében működő szocialista vállalatoknak az 1970-es és az 1980-as években esélyük sem volt arra, hogy elfogadható helyezést érjenek el a termelékenységi versenyben, vagy eredményesen illeszkedjenek be a TQM szisztémába. A termelékenység hajtóerőit kioltotta a szocialista rendszerekre jellemző általános érdektelenség, a mi dolgozgatunk, ők fizetgetnek" jól ismert logikája, az újításoknak, a nehéz embereknek" hatásosan ellenálló szisztéma. A Totál Quality Managementnek sem volt igazán tere olyan társadalmi-gazdasági környezetben, amelyben a mennyiség mindig maga alá gyűrte a minőséget, s amelyben a kollektív felelőtlenség, a pontatlanság, a dolgok elnagyolása szinte rendszerszervező erőként működött. Az 1980-as és az 1990-es évek fordulóján - nem függetlenül az előbb említett végzetes lemaradástól és a világtrendektől való elkanyarodástól - kimondatott a végső ítéletet az alkalmazkodásra képtelen kelet-európai tervgazdaságok felett. Vajon a régi rendszer romjain formálódó új gazdasági berendezkedés ad-e esélyt arra, hogy a siker reményével kapcsolódjunk be a kilencvenes évekre jellemző rugalmassági versenybe? Hogyan lehetnénk rugalmasabbak? Egyáltalán, mik ennek a hiperkompetitív környezetben kialakított vállalati - de nem csak vállalati - stratégiának a jellemzői? Miért válik a rugalmasság - amely mindig is fontos volt a gazdasági helytállásban - napjainkban meghatározóvá, a legfontosabb versenytényezővé?